Tóth András István laikus szerzetestestvér, honvédhuszár

Született Petrovószellőn, Torontál vármegyében[magyarul Péterfalvát jelent. A falu neve Románpetrére változott 1898-ban, ma  Владимировац / Vladimirovac /Vajdaság] 1812. évben. Majd 1840-ben a legszentebb Üdvözítőiről elnevezett Szent Ferenc szerzetesrend laikus fráterei közé vétetett föl, mint kertész; 1844-ben tette le az ünnepélyes szerzetesi fogalmat. Az egész hazát átható szabadság szelleme az ő szívét is megindította, forrongásba hozva annak minden csepp vérét, s így nem állhat ellen a hazaszeretet sugallta lelkesedésnek, bár ünnepélyes fogadalmat tett, mégis letette a szerzetesi csuhát és 1848-ban valamelyik szabadcsapathoz iratkozott be. Később a gróf Károlyi huszárezredbe lépett és az egész szabadságharcot végig küzdötte. A csatákról, melyekben részt vett, adatok hiányában nem emlékezhetünk meg. Hogy mennyire tüzes hazafi, s mennyire lelkes híve volt a szabadságharcnak, s mennyire bízott szent ügyünk diadalában, bizonyítja azon cselekedete, hogy Világosnál ő magát meg nem adta, hanem a kapituláció előtt fegyverestől megszökött, s így bujdosott még többedmagával jó ideig azon reményben, hogy a magyar hadsereg újra talpra állni, s az ellenséggel győzedelmesen küzdeni, csatázni fog. Fájdalom, hogy nem így történt. Végre minden reményt vesztve a haza ügyének jobbra fordultában, visszatért a szerzet kötelékébe, ahonnan távozott a haza védelmére. Az 1870-es években zarándokként bejárta a szent földet és meglátogatta Jeruzsálemből Betlehemet, Názáretet és a többi szent helyet;
A Szabadkai szerzetházban halt meg 76 éves korában, 1888. március hó 31-én.