Lendvai István: Magamon túl

 - Prohászka Ottokárnak -

Hallom a Tengert, és meghalok érte.

Az utakat lábam már végigmérte,
magam tivornyáján elégett minden,
most már csak a Tenger búg füleimben,

s mert vak vagyok rája, meghalok érte.

Mi vagyok én, Tenger,

Én harcra törtem
véremet elivó bolond gyönyörben,
hogy a rabok vermét én széjjel rontom,
és rabnak pántos a kupolás csontom.
Én vagyok a rabság, én a rabok tornya,
én kövekre dobott szárnyas vitorla,
én gőgös Minden és sár és Semmi.

Te vagy a Tenger, mit nem ismerni.

Te vagy a csoda, te vagy, ami szédít,
ami kigyújtja a gondok estéit,
és mikor a hold arca megfagy az éjben,
a Te orgonádat hallom a mélyben,
és nekifeszülve a börtönrácsnak,
sötétségemből és meghallelujázlak.

Mi van ott künn, ó Szem? mi lehet még?
és ki ad erőt, hogy odamehetnék?

Az utakat lábam már végig mérte
nem látom a Tengert, és meghalok érte.

szozattv


szozat a tiszta hang PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo