Radó Antal: Rab költő – Gyóni Gézának, Alatyrban –

Ki mostan muszka telken
Búsan raboskodol,
Tehozzád száll a lelkem,
Szegény dalos fogoly!

Hol idegen az ország,
A szó is idegen,
Idegenek az orcák:
Hogy’ élsz ott, mondd nekem?

Melyet a harcba’ járván,
Oly szépen pengetél,
Mondd, szól-e még a hárfán
A régi szenvedély?

Miképpen a csigában
Fájásbul lesz a gyöngy:
Vajon a rabigában
Dallá teszed a könnyt?

Vagy tán e száműzésed
Úgy a lelkedre ül,
Hogy csak a felhőt nézed,
Amely hozzánk repül?

Zengj! Nemcsak zöld csalitban
Csicsereg a kis madár,
De még a szűk kalitban,
Ott is dalolva jár!

Zengj most is! Ládd, a nóta,
Mit ajkad énekelt,
Raboskodásod óta
Néped közt szárnyra kelt!

Zengj most is! S majd ha fénybe’
A béke beköszönt:
Megjőve, szórj elénkbe
Künn termett dal-özönt!

Itt szebb életre virradt,
Megedzett nép fogad,
S mellyel nótáid írtad,
Megrázzuk jobbodat.

És akkor itthon benned
Új dal virága nyit,
S áldod hazádért szenvedt
Sanyarúságaid!

    *

…Levélkém, abbahagylak;
Változz szellőre át,
S egy árva muszka rabnak
Hűsítsd a homlokát!

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo