vitéz Somogyvári Gyula: Éjféli lázak

Egy bús parázs-szem még reám hunyorgat,
éjfélre jár. A kandalló hideg…

Most valahol egy régi temetőben
korhadó fejfa roppan s megreped.

Valahol mostan a baglyok huhognak.
– Zsibbaszt a csönd, rossz lázak meggyötörnek,
a vérem lobhán akadozva fut
s hallom: valahol birkóznak a lánccal
lihegve, sírva kis magyar fiúk…

Doberdón most a sírok felszakadnak,
sziklát görget egy zörgő, sárga kéz,
gurul a kő és billegve kilép
a föld alól egy szürke csont-vitéz.
Horpadt sisakban repedt koponya,
rongyos köpeny a rozzant vállakon,
kezében szétlőtt, rozsdás, régi puska
és rajta csorba, összetört szurony.
Éjfélidőben, bagolyhuhogáskor
a csont-vitéz Tirol felé kiált:
„Hahó… hahó! Őrség ott fenn a Grappán!
Ébredjetek! Az óra már lejárt.
Hahó, hahó! Erdélyben jár a farkas,
halljátok-e? Erdélybe hív az út,
hahó, hahó! Gyilkosok fojtogatják
a fehérportás sok magyar falut!”
S éjfélidőben, bagolyhuhogáskor,
lehengeríti a követ magáról
s fegyverbe lép az őrség fenn a Grappán.
Cihelődnek a megdermedt vitézek
– csillan a hold a katonák sisakján –
de ezek itt már mind nyugatra néznek.
És száll tovább az éjféli kiáltás,
borzongatón, kísértetes sötétben:
„Hahó… hahó! Ott Flandria szögében
s Verdun alatt virrasztó magyarok!
Hahó, hahó, ébredjetek sertényen:
a Balkán szennye Szegedig csapott!”

És Flandriában, fagyos csatornák mellett
s Verdun alatt a holtak ébredeznek.
Csont-vállra lendül a rongyos hátizsák
s keletre száll a riadó tovább:
„Hahó, hahó! Ébredj varsói őrség!
Hahó, hajó! Izent és hív a rög.
Kassát, Pozsonyt durván kerékbe törték
s dögmadár víjjog a Tátra fölött…”
S lengyel mezőkön, süppedt sír alatt
felébreszti a régi holtakat
a riadó. És egyre száll tovább…

Oláh síkságon csontváz-katonák
rázzák magukról a nehéz göröngyöt
s hol egykor lábuk diadallal döngött,
most nyikorogva zökken rendbe sorba
és megindulnak századokba folyva.
És száll a hahó az Avala hegyére
és száll a hahó az Adria vizére
s köröskörül, hol földet ér az ég
az alvó tábor mind fegyverbe lép
és a holdfényben maradnak a lábak…
Síri vezényszó rándítja őket,
a szenteket, a szenvedőket,
hűséges, drága, magyar katonákat.
– Majd összefolynak, hosszú oszlopokba,
jönnek nagynémán, búsan, tántorogva,
innen is… onnan is… minden irányból…
mozog a föld a tenger katonától…
erdőn, mezőn, dombon és lankán,
fönn a csúcson s a völgyekbe’ lent,
billegve ballag a határ felé:
– szerelmes Isten! – száz csont-regiment…
Jönnek… átlépnek a magyar határon…
de most hirtelen a kakas rikolt
s eltűnnek mind… nyom nélkül, zajtalan…

– Hát nincs, hát nincs – csak éjszakája van
az élő és a halott magyarnak…?

Az ablakon besüt a sárga hold,
– valahol nyögnek a magyar faluk,
valahol most egy fejfa megrepedt…

S a bús parázs-szem végképp kialudt…

1919. november

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf