Illyés Gyula: Napló

Döng a fagyott föld, mintha odva volna,
mintha csak rejtegetne valamit.
Mit rejtesz öreg föld? Csak ami a dolga:
fák gyökereit, vetés magvait.
    Csak azt, mi az én mélyemben a hit,
hogy bátran várjak jövendő napokra.
Nem csak a holtak hasztalan gondja,
az élet ügye is mélyen lakik!
Gondolj, szívem a győztes tavaszokra,
még teneked is meghajnalodik.