Kozma Andor: Merán grófnő

Szép regényes múlt idők!…
Megy a kocsi gyorsan,
Postás legény kürtjének
Dala vígan harsan.

Hegyen, völgyön, városon,
Falukon keresztül, –
Aki hallja ezt a dalt,
Vígan összerezdül.

Hallga! hallga ez a hang,
Ez a postás kürtje,
Ott repül már négy lován
Libeg, lobog fürtje.

Herceg ül a kocsiban:
«Soha ilyen fürtöt, –
Mint a postásfiúé –
S ily lágyszavú kürtöt.

Vígan repül a kocsi,
Vígabban a percek,
Csókot cserél édeset,
Postás meg a herceg.

Nincsen kocsis a bakon,
A kürtszó se hallik –
Így is értünk stációt,
Amíg kihajnallik.

Így esett-e, vagy nem így,
Minket ne aggasszon –
De a postásfiúból
Leve hercegasszony.

Kapott grófi koronát
És hercegi férjet,
Ritka postásfiú az,
Ki ilyet megérhet.

És az úri módit is
Olyan jól értette,
Mikor meghalt, egy ország
Zokogott felette.

Egy vén postás fújta el, –
Aki nem tud kótát
A kis postásfiúról
Ezt a csinos nótát.