Arany János: V. László

Sűrű, sötét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
     Csikorog élesen.

«Ki az? mi az? – vagy úgy» –
««Fordulj be és aludj,
Uram, László király.
A zápor majd eláll.
     Az veri ablakod.»»

A felhő felszakad,
Nyílása tűz patak;
Zúgó sebes özönt
A rézcsatorna önt
     Budának tornyiról.

«Miért zúg a tömeg?
Kívánja eskümet?»
««A nép, uram király,
Csendes, mint a halál, –
     Csupán a menny dörög.»»

Megcsörren a bilincs,
Lehull, gazdája nincs;
Buda falán a rab
– Egy-egy felhődarab –
     Ereszkedik alá.

«Hah! láncát tépi a
Hunyadi két fia – »
««Uram, uram, ne félj;
László, tudod, nem él.
     S a gyermek, az fogoly.»»

Mélyen a vár alatt
Vonul egy kis csapat;
Olyan rettegve lép, –
Most lopja életét
     Kanizsa, Rozgonyi.

«Kettőzni kell az őrt.
Kivált Mátyás előtt!» –
««Mátyás az itt maradt,
Hanem a többi rab-
     Nincsen, uram, sehol.»»

A felhő kimerült,
A szélvihar elült;
Lágyan zsongó habok
Ezer kis csillagot
     Rengetnek a Dunán.

«El, míg lehet s szabad!
Cseh földön biztosabb…»
««Miért e félelem?
Hallgat minden elem
     Ég s föld határa közt.»»

Az alvó aluszik,
A bujdosó búvik;
Ha zörren egy levél,
Poroszlót jönni vél
     Kanizsa, Rozgonyi.

«Messze még a határ?
Minden perc egy halál!»
««Legitten átkelünk.
Ne félj uram, velünk
     A gyermek, a fogoly…»»

Az alvó felvirrad,
A bujdosó riad!
Szellő sincsen, de zúg,
Felhő sincsen, de búg,
     S villámlik messziről.

«Oh adj, oh adj nekem
Hűs cseppet, hű csehem!»
««Itt a kehely, igyál
Uram, László király,
     Enyhít… miképp a sír!»»

Állj meg, bosszú, megállj!
Cseh földön ül a rab…
Cseh földben a király
Mindig is ott marad, –
     De visszajő a rab…