Gyóni Géza: Március idusán

Tavasz volt akkor is, virágos volt a rét;
Talán zöldebb a fű, hangosabb a berek…
Fellebbenté a Föld fehér szemfedelét…
A magyar százados álomból ébredett!...
Csillagtalan éjjel nyomasztó volt álma:
Véreskezű szörnyek szorították torkát,
Nyakára nehezült idegenek járma,
Kezét – a bilincsek lekötve tartották…
Szörnyű volt az álom csillagtalan éjjel!
A léget betölté hörgő halál-tusa…
Végre a sötétben fény derengett széjjel:
Felvirradt a nagy nap: március Idusa!...
- Magyarok Istene, nagyhatalmú Hadúr!
Milliók szívéből száll fel hála-ének:
Hogy mint ború után tündöklő menny-azúrt –
Meg engedted érni e napot e népnek!...
Eloszlott az égbolt rengeteg homálya,
Keresztül tört rajta egy vékony napsugár;
És az gyújtott lelket, fellobogott lángja:
„Talpra magyar”, reád arany szabadság vár!...
Bontogatta szárnyát hatalmas gondolat:
„Remélj magyar, nincsen még minden elveszve!”
Talpra állt a magyar, a sajtó ím szabad!
Diadalt aratott az Ige, az Eszme!

Hej! dicső napja volt akkor a magyarnak!
Derült nap mosolygott felhőtelen égből,
Kínnal marcangoló, százados fájdalmat
Törült le ez a nap a nemzet egéről…
- Gyorsan terjedt a tűz, szent szabadság tüze:
Elönté a rónát, felcsapott a bércre;
Fényes sugáriból szent glóriát tűzött
Jogáért küzdő magyarnak fejére…
Kipirult az égbolt arra dél-nyugatra,
És kitört a szent harc – nemzetek csodálták –
Maga állt a magyar dicsőséges hadba,
Hogy megvédje ősi, tulajdon országát.

Úgy jött az ellenség, mintha gonosz szellem
Lehelt volna lelket mindegyik göröngybe –
Egy oroszlán állott ezer farkas ellen,
Arcára csepegett vére skarlát gyöngye…
Ádáz, elemésztő harcok közepette
Úgy állott a magyar, mint a bérc sziklája,
Melyet körülfog a patak csörgő ere:
Szent hazaszeretet lelkesítő lángja…
Csodákat mívelt az, észbontó csodákat:
Hősöket teremtett egy röpke pillanat;
Gyermekek és ifjak mind fegyverbe álltak
S férfivé értek a dicső harc alatt!

És… Talán csak mese?... Hiszen lehetetlen!
Nem mese – fájdalom – örökös szégyenfolt:
Győzött a szent jogon erőszakos ellen,
Féktelen erővel Világoshoz hurcolt…
S mikor nemzet-anyánk hős védője elhullt,
Hogy a porba esett tizenhárom hős kard –
Mártírkoronával fején felénk fordult:
„Gyermekim, eztán ti véditek a magyart!”

Március Idusa meghozta virágát,
Kard-oltotta gallynak kifakadt gyümölcse!
Legszebbik reménye – mi mutassuk meg hát:
Milyen kalász nő a véráztatta földbe’…?!

                                    1902

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf