Visszatekintve az I. világháború borzalmaira: Przemyśl

Przemyśl. Ez a szó mind az első világégés idején, mind a hadtörténészek és az I világháborút kutatók között fontos, már-már mágikus erővel hat. térképgalociafront Az erőd hősies és szervezett védelme, stratégiai értékén felül, fontos propaganda eszköz volt a háborús Monarchiában, csak az 1914. novemberében-decemberében lezajlott győzedelmes limanovai csata volt ehhez mérhető ütközet. Az erőd hadászati jelentősége abban állt, hogy a támadásban lévő „orosz gőzhengert” megállítsák itt is, mint Limanova-nál. További lélektani hatása, politikai jelentősége az lett volna, hogy Galíciába és a magyar földre betörő oroszokat visszavessék, és mint Limanovánál elérjék, hogy ne tudjon orosz sereg Magyarország területére bevonulni. Ez a cél megvalósult, harminc évig orosz katonák nem léptek hazánk földjére

Egy első világháborús napló, mint Arlow Viktor ezredes feljegyezéseip5 Lovag Arlow Viktor alezredes Kolozsvár 1913 különlegesnek mondható, s e jellege abban rejlik, hogy az átélt galíciai harcok leírása mellett nemcsak Przemyśl p3helytállását foglalja magában, hanem folytatólagosan a megadás utáni orosz hadifogság történetét is. Lovag Arlow Viktor ezredes és tiszttársai [mint Áchim Mihály Magyar Királyi Honvéd főhadnagy, Gyóni Géza költő testvéröccse],p1 valamint a legénység[köztük Gyóni Géza] Przemyślben a VI. védelmi kerületet védték és többször onnan törtek ki. Stratégiailag ez az övszakasz volt a legjelentősebb a városnagyságú vár- és erődrendszerben, amely kelet felől elsőként fogta fel az orosz hadsereg tüzérségének támadásait és állította meg az orosz csapatok számos ostromát, ennél fogva itt keletkeztek a legnagyobb károk, emberi hőstettek és veszteségek. A gondosan vezetett naplóból folyamatosan nyomon követhető az akkori történelmi esemény sok részlete. 1914. július végén nagy mozgósítás a nagyváradi kaszárnyába. A lakosság örömujjongása és katonazene mellett vonulnak a pályaudvarra. Onnan Békéscsaba, majd Miskolc a következő állomás. 1914. augusztus 12-én érkezik meg Arlow Wiktor és népfelkelő ezrede Przemyślbe, ahol Beniczky főhadnagy az erődparancsnokság parancsaival várt rájuk. A naplóban a továbbiakban kellő részletességgel megtalálható az elkövetkező majd fél év harcai az erőd védelméért. Tüzérségi és gyalogsági párbajok, sikeres kitörések, foglyok ejtése és megannyi hőstett. p2 1915 március 20-ára az erőd élelmiszer és lőszertartalékai a végéhez közeledtek és az orosz túlerő sem engedett a szorításból. Az érvényben levő parancs szerint az utolsó tüzérségi lövedékeket is kilövik, majd minden, az ellenség számára használható felszerelést és építményt megsemmisítenek. Az erőd feladását követően a tiszteknek még volt lehetőségük bölcs előrelátással néhány német nyelvű könyvet magukhoz venniük, aztán kozák ezredek szállásolták be magukat, majd a felsorakozott hadifoglyok szomorú menete elindult Szibéria felé.

Orvos, nincs erre patikád, nincs erre balzsamod,
Gyerünk innen, gyorsan gyerünk, itt nem maradhatok;
Itt vérből van a vakolat, csontokból a falak
S a padló mélyén csukaszín mártírok alszanak...

Trombita recseg, dob pereg, pirkadnak az egek,
Atyuska jött... Atyuska megy, ezer kéz tiszteleg.
A nap föltámad keleten, a kakas trombitál
S örök nagyságról álmodik tovább - a przemysli vár!

Juhász Gyula: A halott vár legendája/Gyóni Gézának/ Makói Újság, 1915. május 2.

Érdekes visszatekinteni az akkori hétköznapokba is: „Mindezen nélkülözések, véres harcok, éhínség és nyomorúság közepette magyar élet, magyar kultúra, irodalom és művészet keletkezett és fejlődött a lengyel városban, amely külsőségeiben is magyar jelleget öltött. A „Tábori Újság” március 19-iki számában így jellemezte ezt az életet: Harcba menő és harcból jövő magyar honvéd és népfölkelő csapatok vezényszava veri föl a néma utcák csendjét. Magyar dicsőségről ad hírt mindennap a nagy események krónikása. A verkek és unterstandok homályában, a nyirkos, hideg fedezékben, csakúgy, mint a sétatereken, a kávéházakban, a hangversenytermekben és moziban, mindenütt magyar szavak és magyar beszéd hallatszottak. A korzón daliás magyar huszárok arany mentéjén akadt meg a lengyel nők csillogó szeme. Vasárnap a különböző vallásfelekezetek templomaiban magyar nyelvű szentbeszéden épül a magyar baka, s azután a Rynek-téren, a szegedi honvédzenekar magyar műsorú térzenéje gyönyörköteti a hálás közönséget. Az utcasarkokon magyar nyelvű plakátok hirdetik a magyar művészet jótékony célú hangversenyeit és a hangversenyterem dekorációjánál sem felejti el a figyelmes rendezőség a magyar színeket és a magyar címert amint, hogy a – most igazán átérzett – magyar himnusz gyönyörű dallamát is állva hallgatja végig a hazafias lelkesedéstől megihletett közönség. Magyar cégtáblák kerülnek az üzletek fölé; a kirakatokban gyengéd figyelemmel csoportosítják a magyar színeket s minduntalan szemünkbe ötlenek az apró táblácskák: „Itt magyarul beszélnek”, „Itt magyar naptár kapható”, stb … stb.   Háromszáz fürge rikkancs gyerek száguldja be a város minden zugát s már egészen magyaros kiejtéssel – bár még a vérbeli magyar rikkancs temperamentuma nélkül – kiáltozza: „Tábori Újság”,p4táboriújság „Rendkívüli kiadás”.Egész kis magyar irodalmi élet fejlődött ki a lengyel városban. Van magyar napilapunk, a „Tábori Újság”, mely több mint 5000 példányszámban jelenik meg. Egyik magyar verskötet a másik után hagyja el a sajtót. Pionír bajtársunk „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” címmel megjelent verseskötete alig egy hónap alatt tízezer példányban kelt el. Másik honvédbajtársunk „Karácsonyi tűz a gránicon” című verskötetét is mohón kapkodta szét a magyar nyelvű munkára éhes olvasóközönség. […] A megpróbáltatás nehéz idejében valóban szükség volt a lelkesítésre, buzdításra. A „Tábori Újság” lelkesítő cikkein kívül ezen a téren rendkívül nagy az érdeme Gyóni Géza verseskötetének, amely a körülzárás alatt 1914-ben jelent meg, és amely egész sorozatát tartalmazta a szebbnél-szebb nemzeti szellemű, hazafias érzelmű buzdító, lelkesítő verseknek”. Fontos kordokumentum Irányi Jenő írása: „Egy kis elfogódottság vesz rajtam erőt, ahogy szembe ülök vele a belváros egyik előkelő utcáinak csendes hoteljében s a világháború azon eseményeiről beszélgetünk, amelynek dicsősége és tragikuma örökkön-örökké egybeforrott az ő nevével. Kuzmanek Hermann vezérezredessel beszélgetek Przemysl utolsó óráiról, s eközben megelevenedik előttem s újra átérzem ennek a reánk nézve annyira fájdalmas eseménynek akkori reflexhatásait: a könnyeket fakasztó fájdalmas érzést, a határtalan kétségbeesést, mely a vár elvesztése miatt 3 évvel ezelőtt mindannyiónk felett úrrá lett. Már abban az időben tudtuk, hogy Przemyslt nem az orosz fegyver, hanem a korgó gyomor győzte le s most a maga teljes egészében és borzalmasságában bontakozik ki előttem a vár és védőseregének szörnyű tragikuma, amikor hős védője a vár kényszerű feladásának körülményeit ismertette, fejtegette előttem. - Przemyslt sohasem vették volna be az oroszok – mondja Kuzmanek – ha a szó szoros értelmében vett utolsó falatunk nem fogyott volna el. És mi volt ez az utolsó falat? A várban maradt huszonegyezer lovat már felemésztettük, saját kedvenc paripáimra is ez a méltatlan sors várt. A nyírfákat szaggattuk ki, aprítottuk és fűrészeltük fel, hogy a fűrészporból pogácsát süttessünk, hogy megteljék a korgó gyomor. Az utolsó napok éjjelein pedig az orosz állások előtt levő répaföldet kutattam át, hogy a félméteres hó alól cukorrépát kapargassak ki. Mindez azonban csak szomorú tengődés volt, az éhség folytán tömegesen pusztultak el szegény, öreg magyar népfelkelőim, s amikor az utolsó ilyen falat is kifogyott a baka tarisznyájából, s amikor az ellenséges gyűrű szétrepesztésére irányuló kísérletünk kudarcot vallott, átadtam a várat az oroszoknak, akiknek támadásait néhány nappal előbb ez az agyonéhezett, öreg magyarokból álló védősereg még fényesen visszaverte. És eszembe jut a védősereg egyik szerény katonája, volt egykori szabadkai kollégánk, az ugyancsak tragikus sorsú Gyóni Géza. A mozgósítás első napjának éjjelén az egyik szabadkai kávéház teraszán ültünk éppen: akkor láttam utoljára Gyóni Gézát. A részleges mozgósítás, a hetedik hadtest, kollégáim közül csupán engem érintett közvetlenül, s amikor elbúcsúztam Gyónitól, említette, hogy ő is katona, s biztosra veszi, hogy néhány nap múlva neki is mennie kell Przemyslbe.   És valóban elment. Róla beszélgetek most Kuzmanekkel. Személyesen nem ismerte őt a várparancsnok, annál jobban ismerte azonban a Tábori Újságot, amelyben Gyóni háborús költeményei megjelentek. Nagy melegséggel beszél erről az újságról és missziójáról, amelynek jelentőségét nálánál senki jobban nem értékelte a bezárt vár falain belül. - Ha magam fogyatékos nyelvtudásom miatt – mondja – nem is tudtam a költő verseit kellőképpen élvezni, annál jobban tudta ezt az a sok ezer magyar katona, akiket a versek fölvillanyoztak, a csüggedésből fölráztak.

Mély megilletődéssel értesült Gyóni szomorú sorsáról. Hány és hány emberünk, aki nagy értéket jelentett a haza számára, veszett így el az orosz fogolytáborok temetőjében...”

Források:

Aranytarsoly hagyományőrző Magazin 2015 május
Dr. Geőcze Bertalan: Magyar világ Przemyslben/ részlet/
Irinyi Jenő: Beszélgetés Kuzmanek tábornokkal Bécs,1917. március 29-én.

összeállította-cspb-

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf