Falu Tamás: Foglyok éneke

Szürke láthatárnak
Végtelen a vége,
Jutunk-e még egyszer
Házunk közelébe?
Kiskapunk küszöbén
Leomolni vágyunk,
Kedves feleségünk,
Kicsi fiunk, lányunk.

Füstölgő kéményű,
Meleg ölű fészkünk,
Mint a gerezd-dió,
Benned úgy megférünk.
Sótlan a kenyerünk,
Éjjel fölvet ágyunk…
Kedves feleségünk,
Kicsi fiunk, lányunk.

Csonttá fagy a könnyünk,
Fehér zápor megver,
Leszünk nemsokára
Jégmezőn hóember.
Állunk kitárt karral,
S már csak nekünk fájunk,
Kedves feleségünk,
Kicsi fiunk, lányunk.

1914. dec. 20.