Madarassy László: A palóc „fakanál”

csanaak 1 palócföldAz egy darab fából faragott és tarisznyára fölcsatolható vízmerítő csészét, amelyet a szakirodalom csanak vagy kapinya néven tart nyilván, a keleti palócság fakanál-nak nevezi. Ez a palóc fakanál, szerkezetét nézve, semmiben sem különbözik azoktól a vízmerítő facsészéktől, amelyeket Bátky összefoglaló művében1 Gömör, Hont, Nógrád és Heves megyékből, tehát a palóc-felföld területéről közölt. Legföljebb alak és díszítés tekintetében találunk az egyéni vagy helyi ízlésnek megfelelő apró eltéréseket. Hogy ezekkel a fakanalakkal, amelyeknek néhány jellemző darabját alább bemutatom, mégis foglalkozni kívánok, annak oka az, hogy a vízmerítő facsészék faragásának kielégítő magyarázatát a szakirodalomban nem találjuk. Az, amit pl. Malonyay erre vonatkozólag itt-ott elmond, egyáltalában nem alkalmas a kérdés tisztázására2.

    S borsodi Bükk-hegység nyugati, erdős, ligetes nyúlványain és az Eger-, Szilvás-, Bán-patakok völgyeiben lakó palócságnak – sőt már barkóságnak – tarisznyájáról ma sem hiányozhat a több-kevésbé díszes fakanál. Ezeket a fakanalakat csaknem kivétel nélkül pásztorok faragják, akik egyéb holmik faragásában is jeleskednek. (Mikófalva környékén, Herman Miklós mikófalvi közgazdász fáradozásainak eredményeképpen, a fakanálfaragás valóságos reneszánszát éli!) A magyar népi faragás emlékeinek kutatása közben két ízben is, 1930-ban és 1931-ben, látogattam meg őket, akik közül különösen a mikófalvi Dobogó-tanyán legeltető öreg juhász, a 76 esztendős Víg András, az egercsehii Csónakkút-majorban lakó „bacsu” (juhászszámadó!), Berze István, fiával: Berze Jani juhászbojtárral és a szilvásváradi községi kondás, Német Varga Ferenc, tudtak értékes felvilágosításokat adni. Főképpen nekik köszönhetem, hogy a tárggyal kapcsolatban fölmerült minél több kérdésnek végére járhattam3.

*    

    Nem mindegy, hogy milyen fából készül a fakanál. A faragó pásztornak ismernie kell minden jó és rossz tulajdonságát annak a fának, amelyből faragni akar. Víg András, mikor megkérdeztem tőle, hogy milyen fából van a kanala, így válaszolt: – „Iharfából. Verőn nőtt fell, ojjan kemény, akár az acél”. (Verő=a hegynek, dombnak verőfényes, napos oldala.) Ha a pásztor kiválasztja az erdőn, ligeten, gyümölcsösben a kedvére való fát – leginkább az ihar- és szilvafát kedvelik – és annak megszerzésén is túl van, a fa derekát kisebb szeletekre elfűrészeli és amennyiben a szeletek elég terjedelmesek, azokat baltával föl is négyeli. A fadarabokat azután fölrakja a mestergerendára, elrejti a „pad”-on (padlás!), vagy őrzi a faragókamrájában, mert a módosabb pásztornak ilyen is van. A fadarabok félévig, esztendeig is hevernek, száradnak rejtekhelyükön, amíg végre kés alá kerülnek. Ez a kés a faragókés, amely rendszerint elhasznált vagy törött borotvapengéből készül, miért is borotvakés a neve. A borotvakést minden faragó pásztor maga szerkeszti össze, hogy a „kezére álljon”. Fa-, csont-, szaru- vagy agancsnyelet farag, amelynek vastagságát és hosszúságát kezének „fogás”-ához szabja. Ebbe a nyélbe tolja bele a borotvapenge nyeles részét és hogy a penge faragás közben ne mozoghasson, a fölösleges réseket forró cinnel, ólommal kiönti. Ugyancsak cinnel, ólommal önti be a fanyél felső részén vésett cifrázatokat, hogy az öntvény a nyél szétrepedését megakadályozza.

csanak 2 Felföld    Mikor a fakanálnak szánd fadarab a borotvakéssel való „nagyolás”-sal körülbelül eléri a kívánt méretet, a sima felületeken a kanál csészéjének és fülének körvonalait kell „kijelölni”. A csésze körvonalainak kijelölése cirkalommal történik akkor, ha a száj kerek lesz. Ha azonban a faragó a szájat szív- vagy tojásidomúnak szánta, akkor a sima felületre szív- vagy tojásidomúra szabott bőrdarabot fektet és azt hegyes árral vagy ceruzával láthatóan körülhatárolja. Ugyanígy történik a kanál fülének, vagyis fogójának kijelölése is. A tarisznyában, ládában, asztalfiókban hevernek a fül bőrből készült mintái, amelyekből egyet, amelyikhez éppen kedve van, kiválaszt és ráfektet a felületre, hogy a fül körvonalait kijelölje. Arra a kérdésemre, hogy a kanál fülét minta nélkül talán nem is tudná megfaragni, Német Varga Ferenc így válaszolt: – „De meg tudnám! Azonban a mintával gyorsabban megy a dolog, és nem is tévedhet az ember. Ha valahol meglátok egy takaros kanálfület, mindjárt mintát veszek róla valami lehasznált csizmaszárból vagy bőrdarabon. A mintáimból most csak kettő van itthon, ez a „kerék”, meg ez a „puli”, a többi kölcsönben van egy juhásznál, azok között „őz” is van.”

    A kijelölés után tovább folyik a nagyolás mindaddig, amíg a kanál csészéjének és fülének végleges körvonalai ki nem bontakoznak. Mikor a kanálfaragó idáig jut, rendszerint elvégzi a kanál külső díszítését. Mindenekelőtt véglegesen megfaragja a fület, amelyen minden körülmények között kell akkora lyuknak vagy áttörésnek lenni, hogy rajta egy ujjnyi széles csatos szíjat át lehessen bújtatni. Ennek a csatos szíjnak rendeltetése az, hogy vele a kanalat a tarisznyaszíj rézkarikájához lehessen csatolni. A fakanál tehát a bőrtarisznyát viselő palóc nép körében ily módon mindig „kéznél van.”

    Ha a kanál füle gondos és díszes faragásmunka, akkor még gondosabb, díszesebb a kanál csészéjének külső oldala, amely díszekkel teljesen be van borítva. A díszítés módja a lapos dombormű (basrelief!), a díszítőelemek pedig az egész palócföldön kedvelt minták: cserfalombból, virágokból, kútból, csillagból, juhokból, sertésekből, pásztorból, vadászból alkotott csoport. De beszéljenek maguk az itt bemutatott kanalak!

csanak 3 palócmföld    A Víg András-féle kanálon a fül elstilizált kosfej, amely makkot tart szájában. A kanál oldalán és fenekén látható elstilizált virágdíszek a régi ködmönök bőrapplikációira emlékeztetnek. A kos szembogarát bevert vörösréz drótszegek jelzik. – Berze Jani a magafaragta, kerekcsészéjű kanál díszeit így magyarázta: – „A kanál füle kost formáz, amint a hídon áll. A kanál csészéjének szája körül kicakkolás van. A cakkolás alatt mezőben áll a juhász, kezében a kampó; előtte a puli, meg a nyáj, amint az itatókút felé haladnak. A kútnak van ágasa, géme, ostorfája vödörrel, kávája, itatóvályúja. A kút és egy cserlomb között, de a bérc fölött, a nap képe. (A bérc az a vastag vonal a nap képe alatt!) A cserlombról éppen egy szarvas tépi a makkot, de a lombon még egy vadgalamb is ül. A kanál feneke is cserlombbal van borítva. A kút itatóvályúja alatt a nevem kezdőbetűje: B. J.” – A másik, szokatlan formájú, hosszúkás, csónakorrú fakanál díszeiről ezeket mondotta: – „A füle pulit formáz. A csésze szája körül, a fedőrészen, két nyúl valami cserjének lombját rágja, alattuk van egy galambos rózsa (két galamb ül a rózsabokron!) A közöket bicskaheggyel szurkáltam meg. A csésze oldalán felül is, alul is kicakkolás van. Az egyik oldalon az évszám – 1930 – után a juhász, kezében kampóval, amint a mezőn a juhokat legelteti, a másik oldalon cserlomb. A kanál orrán leveles tulipánt, meg három rozmaringszál. A fenéken, kicakkolások között, a nevem, így: Berzi Jani.” – A kanálon a nyulak, a galambok, a juhász, meg a juhok szemét egy-egy bevert sárgarézdrót jelzi. Arra a kérdésemre, hogy ezt a kanalat miért faragta ilyen formájúra – talán látott már ilyent valahol? – így válaszolt: – „Nem láttam sehol, csak úgy, magam kedvébül faragtam ilyenre.”

    Visszatérve a kanál faragására, a fül és a csésze földíszítése után következik az igazi türelmi munka, a kanál csészéjének kivájása. A kivájás a kanálájó-val történik; ezt a szerszámot kanálásó-nak, görbekés-nek is mondják. A kanálájó elhasznált bicskapenge, amelyet vájásra alkalmassá rendszerint a falu kovácsa alakítja. A nyél és a fölerősítés módja teljesen olyan, mint a borotvakésnél. – „Az ájásnál – magyarázta Német Varga Ferenc – nagyon kell vigyázni, nehogy az ember a kanalat átájja. Ájás közben a kanalat szalonnazsírral kenegetem, hogy idő előtt meg ne hasadjon. A kanál leginkább akkor hasad meg, ha a szabadban dolgozok rajta, a szél meg fúj.” (Meg kell jegyeznem, hogy Német Varga Ferenc „balog”, azaz balkezes, s mint ilyen, balkézre való kanálájót szerkesztett magának, olyant tehát, melynek éle a jobbkezes kanálájó élével szembefordul.)

    A pásztorság a maga használatára több kanalat is tart. Egyet a tarisznyára csatolva, a többit otthon, tartaléknak, mert a kanalak nem hosszú életűek, legjobban az időjárás eszi őket; nagy melegben könnyen megrepednek. Az, aki nem tud vagy nem ér rá kanalat faragni – rendszerint erdőőrök, vadőrök, mezőőrök, erdőirtók, vadászok – pénzért, cserebere útján, legjobb esetben barátságból szerez a faragó pásztoroktól fakanalat. A jó kanálfaragónak messze földön híre van, munkáit jó pénzért elviszik. Egy-egy gondosan, díszesen faragott, mindenképpen alkalmatos fakanálért nagy árat fizetnek. Nem csoda! Az ilyen kanál hónapokig készül és raktár nincsen belőle. Mert a palóc pásztor szeme is elsősorban a gondjára bízott jószágon van és csak mellékesen farag, ha éppen ideje, vagy – kedve van hozzá.

    Befejezésül még csak annyit, hogy a palóc azt a fakanalat, amit étkezéshez használ és a konyhájában a „kanáltartó”-ban tart, szemben a vízmerítő fakanállal – tót kanál-nak nevezi.        

/1/ Dr. Bátky Zsigmond: Pásztor ivópoharak. Budapest, 1928 („A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Gyűjteményei”, VI. kötet)

/2/ Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. III. kötet, 159., 251. és V. kötet 300. l.

/3/ Itt mondok köszönetet Herman Miklós úrnak is, aki utaimban szakavatott kalauzom volt!

Forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője XXIV. évfolyam, 3-4. füzet; 1932.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf