Volly István: Komáromszentpéteri és Martosi Árgyilus-tánc

a a) Sorba állnak, keresztfognak és a vezető táncos „S” alakban kígyózva előre sétáltatja a sort. Lábujjon lépnek – csak így szép! A szoknyát szépen riszálják („szoknya-rengető”). Nem gyors az ütem! Tetszés szerint történő kígyózás után ostort csinálnak és a sereg „rétes”-hez hasonlóan rácsavarodik a vezetőre. A vezető azután kibújik a „rétes” közepéből s középről kivezeti a sort. Amíg mindezet játsszák, az alábbi dalt dalolják.
a b) Körbeállnak, kezetfognak. Páratlan számban kell lenniök. Középre egy leány áll. A többiek körüljárják, s éneklik a 1-3. verset. A 4. versnél a középen álló leány csalogatóan int a körbenállók felé és magához csal valakit. Véle a középen frissen táncol és forog. Erre a körbeliek kétszer gyorsabban éneklik a dalt s ki-ki párjával frissen táncol. Az 5. verset is kétszer gyorsabban éneklik vagy csak a zenész játssza. Néhány fordulat jobbra, néhány fordulat balra. Természetesen egy nem találja a párját és ez – az egész „friss” alatt – elhagyatottan bujkál a táncolók között. A friss végén ő áll a középre csalogatónak, és az előbbi lassú menetben indul körülötte az ének és a karikázás.

1.    Az árgyilus kismadár,
Nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor
A paplanos ágyba’.
Szánj meg! Várj meg!
Gyöngyöm, gyöngyvirágom!

2.    Az én vetett nyoszolyám
Csak egy marék szalma,
Az én kedves vacsorám
Csak egy piros alma.
Szánj meg! Várj meg!
Gyöngyöm, gyöngyvirágom!

3.    Adjon Isten jóestét,
Annak az anyának,
Aki lányát neveli
Másnak, nem magának!
Szánj meg! Várj meg!
Gyöngyöm, gyöngyvirágom!

4.    Megérett a cseresznye,
Hullik a levele,
A barna menyecskének
Van szép szeretője.
Szánj meg! Várj meg!
Gyöngyöm, gyöngyvirágom!

5.    Az árgyilus kismadár,
Nem száll minden ágra,
Én sem fekszem mindenkor
A paplanos ágyba’.
Szánj meg! Várj meg!
Gyöngyöm, gyöngyvirágom!