Farkas Imre: Repülőposta

Przemyslből jött. Repült. Lelőtték.
Gomolygó felhő meg nem óvta.
Az összezúzott gép fölött
Szinte úr most is a halott pilóta.

S ahogy elterült a havon,
Bíborhajnalra vált az éj.
S széthullt, mint a rózsaszirom
A sok, teleírt, rózsaszín levél.

„Édes Anyám!” „Egyetlenem!”
„Kicsi fiam.” „Drága szerelmem.”
Mind azt írja: Semmi bajom,
Mind azt kéri, hogy: „édes, ne felejtsen.”

És ott maradt a szűz havon
S fehér sírjába temette a tél,
Ott a sok vigasz, a sok fájdalom
Ezernyi szegény tábori levél…

                        1917