Márai Sándor: Boulevard

Virág vagyok, utcasarkon árul egy nyelvelő erő és színemet fonnyadt emberek tűzi gomblyukakba, selyemfüggöny vagyok a találkahelyeken és elérzékenyülés a nők retiküljében, autók kerekbe vagyok és a sofőr beteg szíve, füst vagyok, jöttem és elmúlok, letaposnak és haldokló ékszer vagyok a bankok fulladt safe-jeiben.

   Költő vagyok és dagadt orral udvarolok és köszöntök, mint az automata, ízek gyűlnek fel a számban, pénzzel zsonglírozok és alulról nézek az emberek szemébe, de a vizek jóságos arca feltükröz engem is és a fiatal kutyák engem szeretnek,

   Öreg pincérekkel beszélek és reszket a kezem. Hol vagy, ember az emberben, csodálatos pillanat a kanálisok fölött, mikor a szirénák visítanak és a kapucsengők felsikoltanak és a házak homloka sötét lesz és a mellékutcák dohos szobáiban vak kezekkel tapogatózni kezd az öröm, s a rendőr kutyakorbáccsal szegény próféták arcát hasítja,

   Hol vagy, földindulás, hol vagy, rendetlenség, hol vagy, lélegzet, hol vagy, elektromos fénycsóva a plakáttüzek között, ami lila vonalakkal sisteregve fölrajzolod az égre a boldogság édes reklámjait,egy liliomot, vagy egy meleg kezet, vagy a végtelen térbe vetíted azt a fényt, ami az emberek szeméből árad, s vakít és fáj és gyógyít, mint a rádiumok titkos tüze,

   Mert a szerkezet pereg még a bírák ítélkeznek komoly pofával, a nőstényállat sziszegve eteti exotikus almákkal a férfit, kárpitosok függönyt szerkesztenek a nap elé, de az áramok megremegnek a gépek ereiben, a rádió tölcsére harsogva ordít bitang gazdái ellen, az elemek elömlenek ostoba játékaikon keresztül, s a tűz melegít és a víz inni ad és a szegény fák vasketrecükben édes, nehéz gyümölcsöt teremnek a fölrepedt aszfaltok fölött,

   S jövök és elmúlok és nevetek az időben, nevemet láthatatlan tintával írom az ébredő világ vendégkönyveibe, a szívem könnyű és az emberek pulzusát fogom. Áldott légy, láz, áldott légy, rendetlenség, áldott légy, ember az ember mögött, áldott légy, robbantás, ami fölhasítod az ívlámpák üveggyümölcseit és kék virágokat lóbálsz a pólusok pattogó jégtengerei fölött.