Tarczay Gizella: Ki a szabadba

/Cserkészleány ünnepélyre/

Cserkészleányok! Vettétek-e észre
Ezt az ezernyi furcsa csodát?
Csak térült-fordult a tavasz és máris
Virágba borult a kert odaát.

Láttátok-e, hogy hulldogál lassan
Az almavirágok fehér hava?
Rózsaszínbe öltözött bezzeg
Ott egy gyönyörű mandulafa.

Már kora reggel unszol a rigó,
Hogy restek, lomhák ma ne legyünk,
Maradjanak a restek a sutban,
Mi, cserkészleányok a zöldbe megyünk.

Ki a szabadba! csendül az ének
Az Isten szabad ege alatt
Zendül a nóta ezer is száz is,
Amerre vidám csapatunk halad.

Mi, cserkészleányok, tudunk akarni,
Kitartani, ha rögös az út,
Tudnunk segíteni, menteni gyorsan,
Hogyha valaki bajba jut.

MI, cserkészleányok összetartunk
Mint apró aranyláncszemek,
Testvériség kovácsolt össze,
Közöttünk nincsenek idegenek.

Mi, cserkészleányok, szeretjük a földet,
Szeretjük a hont mindenek fölött,
Hegyen, völgyön dalolva járunk,
Ismerünk minden apró rögöt.

MI, cserkészleányok, sosem feledjük,
Hogy templom az erdő, Isten temploma,
Szent áhítattal magunkba szállunk,
Ha harsan a vihar: a nagy orgona.

Cserkészleányok, legyetek résen!
Testben-lélekben tiszták legyünk!
S mosolyogni fog ránk az ég is,
Valahányszor a zöldbe megyünk!