Ambrus Zoltán levele – menyasszonyának, Benkő Etelkának

Az „írók írója”, a Nemzeti Színház egykori igazgatója írta a leveleket második feleségének. Az ifjú énekesnő ekkor még a szabadkai színház tagja, a házasságkötés után azonban hosszú ideig nem lépett színpadra.

1.

1893. november 10.
Milyen édes, édes kis levelet írt nekem ma az én drága Angyalom! Örülök is neki mint a bolond. Egész nap a levelemé vagyok, s ahányszor magamra maradok, újra meg újra összeállok diskurálni vele.
Hogy boldog voltam-e ott, te édes, édes kis levél?! Hisz azóta is csak annak a pár órának az emlékében élek!Hisz nem is álmodhatnám kedvesebbnek, édesebbnek, angyalibbnak az én drága kis Etuskámat, mint amilyen hozzám volt ez alatt a pár óra alatt! Ahányszor rá gondolok a sétánkra – pedig mennyit gondolok rá! – édes és mégis gyötrő kívánságok fognak el, szeretnék menni megint, utánad, érted, és a karjaim önkéntelenül kitárulnak a vágytól.