Ambrozovics Dezső: Petőfi

... Olyan volt a szíved,
Mint a délibábos Kunság
Hamvasszürke termőföldje,
Kincses garmadával,
Acélos kalászok,
Csudaszép virágok
Fakadtak belőle!
Olyan volt az agyad,
Mint a gránitszikla
Égre törő csúcsa.
Szikraesőt ontott,
Hogyha meg-megcsapta
Honszerelmed lángja,
Haragod villáma,
Szilaj daccal küzdő nemzetednek
Öröme vagy búja!
S itt, e szikrát hányó,
Csillagokat szóró
Szikla rejtekében,
Mint királyi sas fészkelt a lelked.
Egy egész világnak,
Egész Mindenségnek
Háborgó lávája
Izzott, forrott benned...

1923