Ferdinándyné Lengyel Angéla: Miénk az ország
Ne félj, te, népek vérző üldözöttje!
Támaszd meg férfi rozzant fészkedet!
Bús magyar asszony bánatos szülöttje
Ne félj, majd jut még lágy kenyér neked!
El ne csüggedj ifjú, kihez éjről-éjre
Szörnyű céltalanság kísérteti járnak:
Tudd, mindnyájunk kínja Trianonnak vétke,
Milliók keservét kiáltsad fel az égre:
Igazságot Magyarországnak!
S te idegen, ki túl e torz határon
Ekéd vasával a földünkbe vágsz, –
Felelj, nem félsz-e nyári éjszakákon,
Mikor megzizzen a magyar kalász?
Amikor a földből gyászos dübörgéssel
Jönnek a meggyilkolt, koldus magyar árnyak,
Átkot, imát, bosszút sikongva a széllel,
S óriássá zengi szavukat az éjjel:
Igazságot Magyarországnak!