Tompa Gábor: Hűség vize

megtarthatod-e a legelső este
nyugalmát? amikor befelé fordulsz,
hogy Őreá figyelhess? amit elveszítesz:
visszaszerezhető-e? jöhet-e még este
a reggeli kezdet után? amikor csüggedésre
omlik már az éj? figyelj, rejtett dolgokat
szólok a régi időből*, hallgasd legbelül másod-
percek halk suttogását, szárnycsattogások
borzolják a hűlő arc vizét,, tenyereden parányi
hullámverés: válassz sétákat piramisok helyett,
úgysem tengődhetsz percnyi ezerévet, kezed
pihenjen gyermeked fején, s őrizze őt azoktól,
akik elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról*
s most tisztátalan szimatolják tétova lépted, lám,
egy marék port hoztál a teremtésből, és zátonyod
csak csontkorallsziget, figyelj a csecsemők
igazára, ezüst pihegésük kiirtja szívedből a
rettenetet, s e lágy békében töprengenek majd
a csillagok, meghalnak a hallgató nagy karosszékek
hajnalig, s megtelik újra a reggel mély ragyo-
gással, mert lánykák kortyolják az álmodók
párás tekintetét, s Ő látja, hogy ez jó, legelteti
őket szívének tökéletessége szerint és vezeti
őket bölcs kezeivel*.

*Zsoltárok könyve. 78.