Alföldi Géza: A Golgotára…
A Golgotára vihar szakadt.
Az ég kárpitja kettéhasadt.
Csillagok hulltak az égről alá,
rengett a föld
a gőgös poroszlók talpa alatt.
Rettegett, ki ítélt,
s az Isten tudta, miért,
bár fia volt,
tűrte, hogy keresztre szegezzék,
s hogy véres kínja kufárok,
áruló júdások
győzelme lehessen…
Így halt meg Krisztus,
ki megszületett Betlehemben.
Az égre nap ragyogott,
tavasz ölelte át a fákat,
szél sem rezzent,
köd sem ködölt,
nem félt a bíró,
nem félt, aki ölt,
s az Isten is csak nézte,
hogy meghaljon hősen.
S csak sóhajom kísérte,
míg a felhőkben
utolsó sóhajában
az égbe szállt a lelke,
aki a szépet hinni merte,
a jóban élt,
az igazról álmodott,
s hogy meghalt:azért
legyen átkozott
a bitó, amin függött,
s kötél, ami ölte,
a szem, ami látta,
a bosszú, ami várta,
hogy ott rángatózzék
hajszolt teste…
s hulljon érte örök tűzeső
a napfénybe vesző Betlehemre!