Győry Dezső: Férfiének Európa romjain

A Nap fölkél, a Nap lenyugszik,
az ember folyvást szül s temet,
s bún zordon törvényeket gyárt,
s a törvény büntetéseket.
Az élet szül, temet, rohan…
s úgy dalol mindezek fölött,
mint réz-antenna a viharban,
mint költő vert csaták mögött,
mint özvegy boldog-szótlanul
második násza fekhelyén,
mint friss motor, ha jól begyúl,
mint én egy új kor reggelén.
Nem gyászra hív a sors: dologra.
Csak újabb sorsintés a gyász.
A világ: élő könyvek-könyve
és lelketrázón magyaráz:
Az élet szül, temet, dalol…
s úgy nő ki újult fokokon,
mint korhadt fán a gomba húsa,
mint zöld kormos romokon,
mint tört tojáshéjból csibék
a táncos napfény dallamán,
mint ércből vas, ha jól kiég,
mint én most új kor hajnalán.