Lampért Géza: A vitéz
Nincsen szebb név, nincsen dicsőbb,
Mint a „vitéz” nevezet.
Akit illet: sírjában is
Övezze hű kegyelet!
Édesanya, édesatya,
Hitves, testvér és rokon,
Kinek fájó könnye omlott
Hős katonasírokon;
Kinek szívét megsebezte
Egy golyó vagy kardcsapás,
S reménysége zöld vetését
Megdúlta a zöld kaszás, –
Gyászotok bús éjszakáján
Egy fénysugár ragyog át:
Élnek, kik a honért haltak,
A hős magyar katonák!
Földi részük – közös sorsunk
Porlad bár a föld alatt:
Hírük – nevük, dicsőségük
Mindörökre fennmarad!
Hős szellemük a mennyégről
Bíztatva ragyog le ránk:
Azt ragyogja: kihullt vérünk
Nyomán sarjad szent reményünk.
– Nagy s boldog lesz még Hazánk.