Szombati-Szabó István: Imádság vénség ellen

Amit ifjontin itten-otten
Magamnak áhíttottam:
Unokákat, menyeket, vőket,
Nagyapós, öreg, szép időket –
Ne küldd, ne hozd el immár őket…
Még-kék egén a férfikornak
Hajíts el hulló meteornak.

Ne érlelj éngem, mint a vének,
Gonosznak és fösvénynek…
Sarlóztassam le, mint a kéve,
Friss, nyári kalangyába téve.
A vénség karos-székes éve
(Add, csak nekem ne, bárki másnak!)
Maradjon semmis áhításnak.

Ne kelljen – kiket eddig győztem –
Halni bajoktól-győzten.
Dacos fejjel, dac-hordó vállal,
Nem-várt, szép Ikarosz-halállal
Repüljek a világon átal…
Megvénülni nekem ne kelljen:
Imádkozom a vénség ellen.