Kéri Edit: Márton Áron és az erdélyi határok

Márton ÁronA párizsi békekötés – 1947. ápr. 10. – előtt Márton Áron, Erdély római katolikus püspöke nagy harcot vívott az erdélyi magyarságért és az igazságos határokért.

    1945. nov. 15-én a marosvásárhelyi Magyar Népi Szövetség (MNSZ) gyűlésén magyarul beszélt Groza Péter miniszterelnök „egy új világ eljöveteléről, amelyben már semmi fontossága nem lesz a határoknak. Spiritualizáljuk a határokat, csak elméletben fognak létezni, hogy tudjuk, melyik kormány fizesse a tisztviselőket, a nyugdíjasokat, de azontúl az emberek úgy sétálhatnak Budapestre, vagy onnan Bukarestbe, ahogy akarnak” – mondta.

    És három ügyvéd – Demeter, Csákány és Takács – Groza legnagyobb megelégedésére a következő határozatot fogalmazta meg a gyűlés végén: „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jogegyenlőség megvalósításának, a határok feloldásának (!!) a kérdése. Nem helyeselhető semmiféle „áttelepítés”, amely anyaföldünktől szakítana el. Nem helyeselhető semmiféle olyan törekvés – akár román, akár magyar részről – amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel, a nemzetközi reakció szolgálatában, Erdélyből újra háborús tűzfészket teremtene.”

    Márton püspök nem sokkal a gyűlés után, decemberben magához hívatta dr. Szász Pál ügyvédet, közgazdászt és birtokost, valamint dr. Venczel József professzort és néprajzkutatót – aki feldolgozta Erdély etnikumát – és egy memorandumot fogalmaztak. Ennek 2. pontja így szólt: „A két világháború között sokan meggyőződhettek arról, hogy Trianont a vesztes országokkal szembeni elfogultság diktálta és ezért a döntések nem egy esetben téves megoldásokat eredményeztek. Most alkalom kínálkozik arra, hogy a magyarság rovására elkövetett túlzásokat egy új békeszerződés szövege jóvátegye. Romániában közel 2 millió magyar él. Ezeknek a sorsát nem lehet frázisokkal és ígéretekkel elintézni. Úgy kell meghúzni a határokat, hogy a magyarok közül legalább 1.200 000 kerüljön vissza saját nemzetéhez. A Dél-Erdélyben maradt magyarok és az Észak-Erdélyben maradt románok kölcsönös kártérítéssel, önként hazát cserélhetnek és örökre megoldódik a két nemzet közötti vita. Nem akarunk igazságtalanságot. Nem akarunk olyan földet, ahol román testvéreink élnek többségben. Tartozzanak ők is saját nemzetükhöz.”

    A memorandumot elsőként Márton Áron írta alá. Szerették volna befolyásolni indítványukkal a békeszerződést.

    Az 1946. júl. 29-én kezdődő párizsi béketárgyalások okt. 15-ig tartottak és az 1947. április 10-i aláírással értek véget. Az MNSZ – amely a Román Kommunista Párt fiókintézetévé vált és a román akaratra mindenben fejbólogatókból állt – képviselte az erdélyi magyarságot a tárgyalásokon. Feladatát elvégezte, az aláírás után nemsokára feloszlatták. És megkezdődött a magyarok letartóztatása.

    Márton püspököt 1949. jún. 20-án lerabolták hamis „mesével”, utána letartóztatták Szász Pált, Venczel Józsefet és hozzájuk kapcsolták Korparich Ede volt tengerész-tisztet, Lakatos István szocdem nyomdászt, Kurkó Gyárfás kommunista lakatost, az MNSZ volt elnökét, gr. Teleki Ádámot a földbirtokosból lett gyárimunkást és Bodor Bertalan bankigazgatót.

    Íme Márton Áron utolsó szó jogán elmondott szavai:

    „Mélyen tisztelt Bíróság! megdöbbenve hallgattam a vádiratot, amely szerint én TITO jugoszláv marsallal és RAJK LÁSZLÓ magyar belügyminiszterrel szövetkezve és a jelenlegi barátaimmal meg akartam volna buktatni a román kormányt. A leghatározottabban kijelentem, hogy én ezekkel az úriemberekkel soha, semmilyen kapcsolatban nem voltam és soha semmiféle összeesküvésben vagy kormányellenes szervezkedésben nem vettem részt, és ilyen szervezkedésről nem is hallottam.

    Ami a második vádpontot illeti, amely szerint a békeszerződések tárgyalása alkalmával indítványoztam egy olyan új határ megállapítását, amely lehetővé tenné több, mint egymillió Romániában élő magyar nyelvű testvérem visszatérését a magyar nyelvközösségbe, az megfelel a valóságnak és ezért vállalom a felelősséget. Sőt, kérem a Bíróságot, vegye tekintetbe, hogy én voltam a kezdeményező és mindenért engem terhel elsősorban a felelősség.

    Minden háború után a békét a győztesek diktálják és jaj a legyőzötteknek. A trianoni békeszerződést is a gyűlölet és a bosszú diktálta. Ma már nagyon sokmillió ember van a világon, akik tudják, hogy a békeszerződéseknek vannak túlzásai. Romániában él közel kétmillió magyar. Ez egy tény, amit nem lehet letagadni. Amikor Magyarországon élt kétmillió román, akkor a románok azt állították, hogy van egy nemzetiségi probléma, amit előbb vagy utóbb meg kell oldani. Ma, amikor van kétmillió magyar Romániában, nem lehet egyszerűen azt állítani, hogy most már minden rendben van, aludhatunk nyugodtan. Most volt alkalom, az új békeszerződések tárgyalásakor, amikor Európában módosítottak nem egy országhatárt, hogy a magyar-román kérdésben is találjanak a győztes hatalmak egy olyan megoldást, amely véglegesen, s lehetőleg igazságosan rendezné a román-magyar kérdést. Mi nem akarunk igazságtalan megoldást, nem akarjuk az olyan dél-erdélyi megyéket elvitatni, ahol a román nemzetiségű lakosság többségben van, csak egy olyan területet, ahol a magyar anyanyelvű lakosság van többségben. A Dél-Erdélyben maradt magyarok és az Észak-Erdélyben maradt románok önkéntesen helyet cserélhetnének. Egyszer már békét kellene teremteni a két nép között, de ez a béke nem valósulhat meg kizárólag az egyik nép rovására. Mindkettőnek kell valami áldozatot hozni. Én a végleges megbékélést szeretném a két, sokat szenvedett nép között, és ha ezért börtön jár, én azt is vállalom.”

szozattv


szozat a tiszta hang Ősök Napja 2017 plakat 660x929 Esztergom-Nagyboldogasszony templom Shakespeare Szentivánéji álom1 Shakespeare Szentivánéji álom színlap aug202017bazilika vacsztistvan arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo