Büki Attila: IMA

Hova vezettek csillagi törmelékeid
elmentem Uram akaratod szerint
hogy írjak és fessek élők között
- jómagam holtan – földi műhelyedben
Uram megadatott só kenyér
szenvedély és gyötrelem
a látomások hattyús mezejéhez
Egyező volt akaratoddal Uram
szándékom szerint amit tettem
hisz csúszkáltattál óriás jégpáncélodon
meghasadt nádszálak között
Hajoltam Uram napra-nap
szakállas lelkek szívhangjával
mintha mázsás súlyokat emelnék
Festette ecsetem földi tájaid
bejártam éhezőid katakombáit
sivatagokat és betonerdőket
ahogy küldtél leginkább holtan
a lehetetlent megkísérteni
Mondogattam jól van ez így Uram
persze sziszegtem is
mi célod még velem
meddig didergeted égő testem
Jól tudod egyszerűbb lett volna
világot borzoló szépségeidet
mások alkotásain látni – – –
Ám így döntöttél s ha űzöl még
csillagi törmelékeidre
kérlek hagyj el minden mást mellőlem
elég már imákat írnom képbe-versbe
mikor minden más úgyis lényegtelen