Mentes Mihály: Könyörgés engeszteléssel

Sötét és elnyűtt karaván:
Fáradtság, kín, verejték;
Rabszolgahajtó ostorok
Hátát véresre verték.
Irgalmas Isten, látod?

Nyakukban járom. Szántanak.
Dús termést vár a gazda.
Ők mehetnek pihenni majd
S enni moslékba, gazba.
Igazságos Úr, látod?

Sötét folyamként hömpölyög
Nyomukban asszony, gyermek.
Sikoltanak. S nincsen kenyér,
Amit kéz nekik szel meg.
Irgalmas Isten, hallod?

A palotákban dáridók;
Koldus-sikoly az utcán.
Túlharsogni a jazz-zene
Rikoltoz bántón, furcsán.
Igazságos Úr, hallod?

A templomodban térdelek:
Itt csend van, bőség, béke.
Hálaimámba elvegyül
Szegények verejtéke.
Irgalmas Isten, érzed?

Paradicsommá váltani
Nem tudom a világot.
De jaj, a bűngaz szaga már
Megfojt minden virágot.
Igazságos Úr, érzed?

A hegyről jobban látni tán,
A völgyben lent mi zajlik:
A szívem sokszor elszorul,
Fejem a porba hajlik.
Tudod, irgalmas Isten.

Segíteni hol volna kéz,
Hiszen Te vagy az Atyjuk?
Engesztelés az életem,
Hogy megkönyörülj rajtuk.
Fogadd el, igazságos Úr.