Mohácsi Jenő: Magyar paraszt

Oh mi ezredévünk fenséges robotja:
Szántóföldön ballag, eke szarvát fogja
A paraszt.

Verejtékből kenyér, ugarból barázdák –
Egyik napon éli másik napja mását,
Nem is tudja másként.

Istenes, de gőgös, templomos, de józan,
Nyakas a bajában, de szerény a jóban
A paraszt.

Kocsmában, munkában megfeszül a karja,
Pipázva, borozva magyarok magyarja,
Nem is tudja másként.

Dobolnak. Riadó. Nohát, el kell menni.
Adj egy csókot, rózsám. Ne sírj, hiszen semmi –
Megy a paraszt.

Idegen mezőkön, hegy-völgyön erdőbe,
Sárba meg esőbe, előre, előre –
Nem is tudja másként.

Srapnel búg. Rohamra. Hajrá! Hősi ének,
Halál legendája, himnusza a vérnek!
Ott fekszik a paraszt.

Üveges szemében kicsi falu képe,
Fekete szántója, ökre, házanépe,
Ökre, házanépe.

    * * *

Véresfokú létra szalad föl az égbe.
Fölfele támolyog a nagy fényességbe
A paraszt.

Hófehér felhőkön pirosruhás szentek,
Aranyos szárnyukon angyalok libbennek.
Néz a paraszt.

Angyalok libbennek, Istenem, be szép ez –
Oh mennybeli kórus – édes fájást érez
A paraszt.

Csupa vér, csupa sár. Szégyenkezve ott áll.
Seregek Urának repesve szalutál,
Nem is tudja másként!

Boldogasszony Anyánk, szentséges patrónánk
Tündöklő címert fog, betűje csupa láng:
Tied legyen, paraszt!

Föld, föld, vérrel festve; eke ragyogása;
Nemesi címernek lángbetűs írása:
Magyar paraszt!

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo