Harsányi Lajos: Az öröm piros miséi
Súlyos román ívek alatt ülök.
A füstös mécs aranytaréja reszket.
A falon sápadt szentek hallgatóznak
S nehéz, sötétlő franciskán keresztek.
A hűs ívek alatt szúette rácsok,
Mögöttük zord szigortól éles arcom.
Ijedten rebben szárnya mély szememnek,
Ha egy-egy roppant bűn súgását hallom.
És jönnek sorban, meghajtott fejekkel,
S gyónnak, hogy nálam megtisztuljanak,
Aztán láthatatlan fényű glóriával
Eltűnnek a nehéz ívek alatt.
Titoktól terhesen indulok haza.
Már ajzom lelkem háláját az égig,
S otthon, az Úr előtt, omló selyemben
Elkezdem az öröm piros miséit.