Sértő Kálmán: Magyarország

Nagy útra készülök most nyáron,
Fogom a bús vándorbotot,
Elkezdem porban a gyaloglást,
Sors által rám mért robotot.
Egyszer a szél majd hátbatámad,
Máskor meg mellemnek szegül, –
De én elhagyom Budapestet,
Mert jobb kószálni – egyedül…

Be sokszor mossa majd le eső
Rólam az út szürke porát,
Villámfény vezet, mint egy vakot,
Kora hajnalig éjen át.
Kísér a fenséges mennydörgés,
Mint szentmisét az orgona,
Előre érzem, ha majd sírok,
Eddig nem sírtam úgy soha…

Magyarország! – én most bejárlak,
Mert az én szerelemem: Te vagy,
Oltárnak hiszem a meződet,
(Jó, hogy Isten rajt’ járni hagy).
A nép a nagy papság Terajtad,
Aki dolgozva énekel,
(Le tudnék a nép előtt rogyni,
Hogy testem ő emelje fel…)

Én bejárlak most Magyarország,
Megkérem a csillagokat,
Világítsák meg a könnyekkel
Bepermetezett utamat.
Kiszáradt kutat ne találjak,
Akadjon itt-ott fekhelyem,
S ha álmomban panaszkodnék majd:
Az Isten beszélget velem…

Szabadság, 1938. június 4.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf