Sértő Kálmán: Magyarország

Nagy útra készülök most nyáron,
Fogom a bús vándorbotot,
Elkezdem porban a gyaloglást,
Sors által rám mért robotot.
Egyszer a szél majd hátbatámad,
Máskor meg mellemnek szegül, –
De én elhagyom Budapestet,
Mert jobb kószálni – egyedül…

Be sokszor mossa majd le eső
Rólam az út szürke porát,
Villámfény vezet, mint egy vakot,
Kora hajnalig éjen át.
Kísér a fenséges mennydörgés,
Mint szentmisét az orgona,
Előre érzem, ha majd sírok,
Eddig nem sírtam úgy soha…

Magyarország! – én most bejárlak,
Mert az én szerelemem: Te vagy,
Oltárnak hiszem a meződet,
(Jó, hogy Isten rajt’ járni hagy).
A nép a nagy papság Terajtad,
Aki dolgozva énekel,
(Le tudnék a nép előtt rogyni,
Hogy testem ő emelje fel…)

Én bejárlak most Magyarország,
Megkérem a csillagokat,
Világítsák meg a könnyekkel
Bepermetezett utamat.
Kiszáradt kutat ne találjak,
Akadjon itt-ott fekhelyem,
S ha álmomban panaszkodnék majd:
Az Isten beszélget velem…

Szabadság, 1938. június 4.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf