Városi István: Csak gyorsan, gyorsan…

Krisztus! ha kell, hát mindened leszek.
Lovászod, foglyod, láncravert túszod.
Trombitásod, ha mozdul a sereg,
Flamingód, szikrád, jakobinusod.

Krisztus! ha kell, a vérem is tied.
Az ördög üstje párolog, rotyog.
Akard: kiöntöm. Akard: és leszek
Gonoszbástyán a faltörő kosod.

Krisztus! huszonnégy éves fürtjeim
Ma ágaskodva várják a szeled…
Most, most Uram. Siess, ha akarod,
Valami nagyon nagyot is teszek.

Mert húsz év múlva megtokásodom.
Szólok, mint egy a bölcsebbek közül.
A világ így volt, így van, így marad,
Az ember él és fárad és örül…

S ha harminc év is elrebben, talán
Megmosolygom a fölkelő napot,
Feslő bimbót, tüzes bort, pántlikát
S kacagva mondom: a fiatalok…