Zsabka Kálmán: Ébredj magyar

Ébredj magyar, a haza veszélyben,
Csúf árulás tombol a szívében,
Vörös rém és gyilkos pártviszályok
Fojtogatják a csonka országot.
    Ébredj magyar, megkondul az óra,
    Kiált halált a honárulókra!

Hős apáink átkoznak a földben,
Mert sírjukon láncok vasa csörren –
s ha elhagyjuk veszni nemzetünket,
Fiaink is megtagadnak minket.
    Ébredj magyar, megkondul az óra,
    Kiált halált a honárulókra!
 
Szabadság volt kincse a magyarnak,
Istene volt a szabadságharcnak,
S máma minket mégis azok rúgnak,
Kik előttünk sírva porban csúsztak.
    Ébredj magyar, megkondul az óra,
    Kiált halált a honárulókra!

Ezer évig öntözte a vérünk
Ezt a földet és most – félve kérünk
Sírhelyet is, mert idegen fajta,
Bitang, rongy nép dáridózik rajta.
    Ébredj magyar, megkondul az óra,
    Kiált halált a honárulókra!

Nem fáj itt már senkinek a szégyen,
Hogy testvérünk ad el júdáspénzen?
Olyan mélyre süllyedt hősi fajtánk,
Hogy zsivány is alkudozhat már ránk?!
    Ébredj magyar, megkondul az óra,
    Kiált halált a honárulókra!

Vérző puszták megkorbácsolt népe!
Meddig tűrsz így: kifosztva, megtépve?
Nem tudod, hogy sehonnai ember,
Ki a honért, ha kell halni nem mer?
    Ébredj magyar, megkondul az óra,
    Kiált halált a honárulókra!

Ébredj magyar! Rabhazád üzente!
Induljon a puszták regimentje!
Álljunk talpra, míg hazánk nem vész el
S mossuk le a gyalázatot – vérrel!
    Rajta tehát, mert lejár az óra,
    Mondjunk halált a honárulókra!