Ölvedi László: Az Isten felé

»Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt ó Uram…«
                                    42. zsoltár

Kereslek zúzott emberszívekben,
halk illatában álmodó virágnak.
Ma még vakság veri két szemem,
de hiszem, hogy egyszer megtalállak.

Magamba szívom szent igéidet
az Írás égő, lendülő szavában;
hűs forrásodra áhítozom
eltikkadva, halálra váltan.

Testem sokszor bálványok rabja lesz,
döbbentő, lázas, új csodákon ámul.
Sűrű vérem gátakat szakít –
s megtagadlak százszor pogányul.

Máskor zokogva visszatorpanok,
igába tör tiltó karod hatalma.
A mélységből Hozzád kiáltok
alázott szívvel, elhagyatva.

Pokol és menny között az utakat
így járom szörnyű, kínos éjszakákon.
Vakság rejti arcod előttem –
s hiszem, hogy egyszer mégis megtalálom.

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 10 20 Ertektar Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf