Ölvedi László: Az Isten felé

»Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt ó Uram…«
                                    42. zsoltár

Kereslek zúzott emberszívekben,
halk illatában álmodó virágnak.
Ma még vakság veri két szemem,
de hiszem, hogy egyszer megtalállak.

Magamba szívom szent igéidet
az Írás égő, lendülő szavában;
hűs forrásodra áhítozom
eltikkadva, halálra váltan.

Testem sokszor bálványok rabja lesz,
döbbentő, lázas, új csodákon ámul.
Sűrű vérem gátakat szakít –
s megtagadlak százszor pogányul.

Máskor zokogva visszatorpanok,
igába tör tiltó karod hatalma.
A mélységből Hozzád kiáltok
alázott szívvel, elhagyatva.

Pokol és menny között az utakat
így járom szörnyű, kínos éjszakákon.
Vakság rejti arcod előttem –
s hiszem, hogy egyszer mégis megtalálom.

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo