Móra László: Istenhez utazóban

A mi fészkünket nem mi építettük,
Hanem az Isten.
Itt soha sincsen
Hideg. Se durva szél itt nem hegedül.
Itt csak boldogság, s mi boldog négyen
Élünk együtt.

A mi fészkünkben fehérek a színek.
Itt szép a tegnap,
Bíztat a holnap.
Itt mindig, mindig szaladnak a percek.
Boldogok vagyunk… Tanul a két gyermek.

S két diák-fiúnk ha könyvét megunja,
Padlóra hever.
Játékba kever
Még minket is. Elkészülnek a sínek.
Szalad a villámvonat. És a szívek
A gyorsvonattal együtt zakatolnak.
S ha piros lángja gyúl a szemafornak:
Megáll a vonat… Állomásra érünk…
A jó Isten betakarja fészkünk
S mi négyen csendbe aludni térünk…
Elalszunk s álmunkban
Másik vonatra szállunk mind a négyen:
Istenhez utazunk a Göncölszekéren…