Sidló András: Csendes elődeim

…rossz idők járnak

Csendes, jámbor elődeim.
Vaskapcsos könyvekre hajló
Együgyű, istenfélő, szűzi lelkek.
Betűmagoknak álmatag vetői,
Kiknek aranybetű raratása scak
Életük végén látott Pál-napot.

Csendes, jámbor elődeim.
Krisztust ismerő papmagyarok,
Kik kevesebb búját, bántalmát
Láttátok, kinézvén a szürke
Szűk cellák barnás rácsain, a
Kereszten törődő árva magyarnak.

Csendes, jámbor elődeim
Szeretet szerető szent magyarok,
Kik szűzi vándorbottal jártak
A fertelmek szennyes utait.
Segítve szentséggel a bűnöst,
Mézet adva epe helyett a magyarnak.

Csendes, jámbor elődeim,
Rátok emlékezvén, idézlek.
Segítsetek a világ, s önmaga
Szikláin magát összetörő
Magyarnak felállni egyenesre,
S reménylő szemmel nézni a jövőt…