Szilágyi Domokos: Kyrie

„Könyörülj rajtam, Uram, mert ellankadtam,
gyógyíts meg engem, Uram, mert megháborodtak
csontjaim!” (6. Zs. 3. v.)

Mint Krisztus, midőn született,
a nem-sejtett feszületet
bömbölve már mint csecsemő –
sírok befelé – engem, ő,
a cserbenhagyó, hűtelen
– hisz nem vagyok bűntelen –
eléget – éget szüntelen;
ó, mennyi, mennyi bűn terem
egünk, lelkünk, szívünk alatt –
hogy fiainknak is marad
s unokáink fiainak.

Fárasztó volt a mai nap.

S most sírom a feszületet
– egy hosszú, sejtetlen tusa
bömbölő kicsi Krisztusa,
– akkor, midőn megszületett.