Flórián Tibor: Bölcsőmtől síromig

Egy vagyok a néppel, s egy a földdel,
bölcsőmtől síromig velük élek.
Nézem a vetés és a fű, hogy zöldell,
vihartól és villámtól sem félek.

Apám halott, most apám a zord paraszt,
anyám a föld, a rozs, árpa, búza,
óvnak, hogy nőjek minden nap egy araszt.
Kezem az igát most velük húzza.

Egy velük a hazám, és egy a testem,
s a titok, melyre ezer éve lestem.
Ha felnövök, velük növök égig.

Szívemben, mint szellemek, ki-be járnak,
ha írok, mind a versem mögé állnak.
Életem a sírig ők kisérik.