Rab Zsuzsa: Haza
Szétcsörgedeznek
öles havak,
szakadnak fel bennem
olyan szavak –
diktálja őket
tavaszi tüdejű szél.
Én rég nem én vagyok,
hanem
az, aki helyettem beszél.
Pedig tudom,
nem vagyok médium,
hogy az a szél
csak úgy zeng,
ahogyan én akarom.
Úgy akarom –
zümmögjön egyszerű szót,
úgy akarom –
tanítson újra beszélni,
tanítson élő,
zöld sűrűinkre visszanézni,
ahol még madarak tanyáznak,
bokrok áznak,
ezüst ösvényen csigák másznak,
ott ballag egy ember is
bottal, saruban,
vászoningben.
Egyszer majd
hazavezet innen.