Mindszenty József: A száműzöttekhez

    Nagyméltóságú megyéspüspök úr, tisztelendő papság, kedves helybeli és zarándok magyarjaim!

    Az itteni Fatimáról a portugál Fatimára száll az én gondolatom a veletek való találkozáskor. Két esztendővel ezelőtt, október közepén a portugál püspöki karnak hivatalos meghíváséra, a jelenések 55. évfordulójának a megünneplésére megjelentem én ott Fatimában. Mit találtam én ott magyar vonalon? Találkoztam ott a központban egy magyar szerzetesatyával, akinek fontos gondja van a fatimai jelenéseknek időről-időre való megünneplésében, annak előkészítésében. Találtam ott magyar keresztutat, magyar építészmérnök tervezte, aki a 14 állomás után felépítette a magyar Kálváriát annak emlékezetére, hogy a magyar keresztúton, a Kálvárián a mi Urunk Jézust megfeszítették.

    Lourdes-ban is állított a magyar nemzet még régebben egy állomást a keresztúton, és jellemzően a tizediket, amikor Krisztust ruháitól megfosztják. És be is következett az első világháború végén, mintha magyar nemzet megérezte volna azt, ami rá vár. Elvesztette a Kárpátokat, elvették a déli Al-Dunát, leszorítottak bennünket 1000 éves nemzet létünkre a jelentéktelen nemzetek sorában, és megmaradt az országnak 37 %-a. Ezt érdemeltük meg a nyugati nagyhatalmaktól.

    Mit végeztem Fatimában? Elvégeztem előző este a portugál püspöki karral együtt a nagy körmenetet. Voltak ott távoli országokból és voltak minden helyről magyarok is. Sőt voltak kevesen még hazulról is. A nagy körmenetben felhangzott az ima: „Könyörögjünk hazánk sorsának jobbrafordulásáért!” Másnap, 13-án reggel korán papjaimmal és a magyar hívekkel elvégeztük a keresztutat és utána bementünk a magyar Kálvária kápolnájába és onnét az ima végeztével mentünk a jubileumi szentmisére és hatalmas tömeggel végeztük a szentmisét. Utána szentbeszédet mondtam magyar nyelven, de ezt a magyar nyelvet közvetítették otthonra is és több nyelvre lefordították. A szentmise végén, a világ minden tájáról odahozott betegeket, tolószékeken, ágyakon a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel egyenként megáldottam. Aztán elmentem, hogy találkozzam a három kegyelemteli gyermek közül a megmaradt eggyel, egy szerzetesnővérrel, hogy halljam a megnyilatkozását. Habár e nélkül a megnyilatkoztatás nélkül is ismertem Fatima történetét, de nagy hatással volt a lelkemre, hogy ez a kedves nővér tanúja volt a Szűzanya jelenésének, ahogyan az nála gyermeki emlékezetében megmaradt. Aztán elmentem, mert éppen akkor a magyarok barátja, a coimbriai püspök ravatalon feküdt, hogy imáimmal megmutassam hálámat annak, aki oly nagyszeretettel viseltetett a magyar száműzöttek iránt.

    Mennyi mindent alkotott a magyarság az emigrációban. Fatimában Kálváriát, Rómában a Szent István zarándokházat, és Burg Kastlban, Bajorországban felállította a magyar nemzetnek egyetlen főgimnáziumát, ahol fiúk és lányok az egész világról több mint 300-an tanulnak papok, civilek, kedves nővérek tanítása és felügyelete mellett.

    De hát mit is várunk ma a száműzöttektől? Nem mást, mint az engesztelésbe való bekapcsolódást. Olyan értelemben, mint ahogy Szent Margit a tatárjárás után egész haláláig vitte ezt az engesztelést példaadóan az utókornak is.

    Hunyadi János téli hadjáratából a Balkánról visszatérve a zsákmányolt zászlókkal Budapest határában levetette a csizmáját, kapcáját és mezítláb vitte a győzelmi jeleket a Boldogasszony templomába. És aztán ott volt a minta nekünk a történelemben Zrínyi Miklós a szigetvári hős, 1566-ban. Ez a Zrínyi Miklós 2000 magyar vitézzel védte Szigetvárt egy hatalmas török birodalom haderejével szemben és annak leghatalmasabb szultánja, II. Szolimán szultánnal szemben. Zrínyi evvel a kevés haderővel is megállta a helyét. Imádságos lélek is volt és amikor nem kapott Nyugatról segítséget, megírta levelét a nádor özvegyének: „Hátra van még az, amivel tartozunk hazánknak, az életet is oda kell adnunk.” És amikor egy török löveg felrobbantotta a vártornyot, ő elővette a sublótból vőlegényi ruháját, felöltötte kardját és egy ágyúnak a füstjében kirohant a török hadakra és vagdalkozott addig, míg el nem érte a halál.

    Dédunokája, Zrínyi Miklós, államférfi, költő, hadvezér írta meg ősének a sorsát s azt írja róla, ami történeti igazság: Ez alatt az ostrom alatt Szolimán befejezte életét a vár alatt, de a török ezt nem vallotta be a katonáknak, nehogy a csüggedés erőt vegyen rajtuk. Ezért felöltöztették és kitették sátra elé, hogy mindenki láthassa és higgye, hogy él.

    Zrínyi Miklós írja, hogy ez a halál az Isten ujja volt, hogy a szultánnak itt kellett meghalnia és így ősének haláláért megvolt a kiengesztelés a szultánnak a halálában.

    De van későbbi példa is. Ismeritek ezt a nevet: Apor Vilmos győri püspök. Nekem jó barátom volt. Az történt vele, hogy mikor a Balatonnál a csata eldőlt, az oroszok közeledtek Győr felé. Elképzelhetjük a tisztességes nőknek a félelmét, amikor az oroszok közeledtek. Több mint 300 édesanya és nagyleány, tiszta lányok mentek a püspökhöz menekülve, hogy az óvóhelyen maradhassanak addig, míg ez a rettentő veszedelem elmúlik. A püspök odafogadta őket és képzeljük el a helyzetnek a drámai nagyszerűségét, hogy püspök védi meg a női méltóságot. Tudta, hogy nagy árat kell neki ezért fizetnie. Felszólították a részeg, ázsiai orosz katonák, hogy hagyja el a helyet ott az óvóhelybejárata előtt. A püspök éppen a breviáriumot olvasta, amit minden pap elmond naponta a híveiért és mintha nem is hallotta volna a felszólítást folytatta az imádságot. Erre az egyik katona leadta a sortüzet a püspökre, Nagypénteken az Úr Jézus halála napján. A püspök összeomlott… Megoperálták, de segíteni nem lehetett rajta. Apor püspök haldokolva ezt mondotta: „Uram Jézusom ne nekem, hanem nemzetemnek fordítsd javára halálomat.”

    Mit várunk a száműzöttektől? Álljanak be a magyar engesztelésbe. Kérjük ezt óvodásoktól, iskolásoktól, ifjúságtó, szülőktől, öregektől, hogy álljanak be az engesztelésbe, hogy Isten haragja szűnjék meg a boldogtalan magyar föld fölött.

    Segítsünk az otthoniaknak, ez lesz a feladatunk. Tömegével és együttesen látogassuk a magyar szentmiséket, amelyek fölötte vannak minden más szentmisének az engesztelés révén és menjünk ezekre. A családi otthonokban legyen naponta egy megemlékezés erre a szándékra. Mondjuk el vagy Esterházy nádor imáját a Boldogasszonyhoz hazánkért, vagy mondjunk egy tized rózsafüzért. Ezt meghirdetem az egész világon a magyar száműzötteknél és remélem, hogy ebbe a mozgalomba ti is beálltok és akartok segíteni Magyarországon, mint Szent Margit, mint Zrínyiek és ahogy Apor püspök akart segíteni. Ebben reménylek és ebben a reményben adom rátok és családotokra áldásomat. Ámen.

1974. november 10.

Az ausztráliai Newcastle Fatima-kegyhelyén mondott szentbeszéd.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf