Utassy József: Lakótelepi Jézus
Prétor Károlynak
Hogy ragyognak levetett rongyaid a holdsütésben!
Koponyádon csillagok töviskoszorúja, és hallod, ahogy
el-elpattan, zéróvá zörren halántékodon a hajszál.
Göndörebb vagy már a görbe tereknél is, göndörebb.
Három világtáj hatalmaival pörögsz az emberiségért,
és villámlanak körben az egek minden szavadra.
Dicsértessék hát a te neved, lakótelepi Jézus!
Ki a megmondhatója, hogy mióta állsz itt?
Meztelen vagy, mozdulatlan, fejed körül piros derengés.
Szirénaszóval jönnek érted a fehér köpönyegesek.