Gáspár Jenő: Gyónás
Van úgy, hogy jönnek gonosz órák,
Száz nyelvük van és csókjuk éget,
S mint a kísértő Krisztus bércén,
Elém tárják a messzeséget.
Kincset görgetnek, tenger tárul,
Hattyúk vonják az aranybárkát,
Vagy napsugaras, pálmás parton
Felmosolyog egy csipkés árkád.
Van úgy, hogy tudnék énekelni
Én is a bűnről forró ódát,
S piros ajakkal kacagnának
Rímeimben a csókok s rózsák.
Az élet palotát emelne,
Gyémánt küszövén óbor folyna,
S Kirké keze szórna gyöngyöket
A részegeknek sárba, porba.
Van úgy, hogy néha hívnak tájak,
Hegyek és völgyek, óceánok,
Fjordok, palazzók, latin égre
Leszálló édes délutánok,
Kupolák ormán napsugár int,
S Nizza táján kiált egy balkon,
Hol rózsák nyílnak felhasadva,
S álmot hintáz a kéklő alkony.
De aztán eltűnik a sátán,
S tudom, hogy így van jól, ahogy van,
Küzdök, harcolok verejtékkel,
Míg mécsem lángja ki nem lobban.
S ha számonkéri majd az Isten,
Ajándékát, hogy hoztam vissza,
Boldogan mondom, nem volt Midás,
De hű volt holtig, s mindig tiszta…