Környey Paula: Kísértés hegyén

Énbennem minden kínok összefutnak,
Egy nagy keresztút lettem én,
Ami enyém volt: nem enyém;
De jó azoknak, akik élni tudnak.

Énbennem mondhatatlan pusztaság van:
Botránykő lettem és titok,
A sápadt angyal csábított,
Azt mondta: nem üthetem kőbe lábam.

Énbennem éjszakára barnult minden,
Tengernyi kínban elveszek –
Add a kezed! Add a kezed!
Én Messiásom – benned szabad hinnem.

Győzelmesem! Szép, diadalmas társam!
A sápadt angyal megkívánt,
Álorcásan elődbe állt –
S te megmaradtál győztes tisztaságban.

Énbennem még az éjszakák borongnak,
De én beléd kapaszkodom
És csak Feléd sóhajtozom…
Míg kigyúl Glóriája homlokodnak.