Mindszenty József: Segítse a magyar a magyart!

    Budapest, 1945. november 18.

    Kedves Fiaim és Leányaim!

1291-ben III. Endre királyunk 80 000 fegyveressel Nyugatra vonult. Nem kezdett harcot, csak felszólította a hódítót követei útján, adja vissza a magyar területeket. Ez nem történt meg. Ekkor elindult a Lajta és Bécs közt a terület pusztítására, foglyokat szedtek, a gabonát aratás idején elpusztították. Az ország előkelői nem tudták nézni hat hétnél tovább a pusztulást, keresztülvitték a békekötést. A foglyokat hazaküldték, az éhínség veszélyének véget vetettek. /1/

    Így volt ez régen, nagyon régen.

    Amennyiben siralmas minden pusztulás, annyira felemelő minden segítség a pusztulás világában, amely most a háború révén a mi szomorú osztályrészünk.

    Október 14-én a Bazilika szószékéről esengő szóval fordultam a nagyvilág megértéséhez, mentsék meg a pusztuló magyar életeket. A félelmetes tél kúszik már, hogy elvigye az életeket. Mi várjuk a külföldön megmozdult szívek segítségét. Amit az Egyház kezéhez adnak, afelől nyugodtak lehetnek a jószívek, ők maguk sem sáfárkodhatnának vele gondosabban.

    Szent Erzsébet ünnepének előestéjén, amikor magyar múltunk legnemesebb asszonyáról emlékezünk, aki családi, hitvesi, özvegyi, édesanyai nagy kereszteket hordott, de nagy kereszteket emelt le a mások vállairól a szívének áradt, hős szeretettel, aki kötényében alamizsnát visz, de azokat beborítja a rózsa, ma a fővárosi Karitász meleg ünnepén, essék szó arról is, hogy álljunk mi magunk ebben a télben magyar a magyart segítve.

    Nem lehet csak külső segítségre hagyatkoznunk. Akármennyire levégeztünk mi családról-családra, akármennyire gond talánya is minden családi szentély, a családi küszöbök mégis nyíljanak meg sorsközösségben. Mindenki szűkösen élhet liszt, fa, ruha, dolgában, de azért van kölcsönös segítségre mód. Az alamizsna fészke sohasem az erszény, sohasem a ládafia, a fáskosár, a ruhatár, hanem az érző emberi szív. Legalábbis ez mozdít meg pénzt és anyagot helyéről a felebarát felé. Nos, sok minden elveszett a magyar földön, de a magyar szívek, akik szép szóért az ingüket is odaadják, hála Isten, élnek.

    Amikor Kőhidára érkeztünk 26 papommal úgy Karácsony tövében és elfelejtettek 48 órára élelmezni minket, a 130 fegyőr felesége és leánya először megsirattak minket, aztán vékony készletüket elkezdték hordani. És jutott nekünk, de jutott a kísérő csendőröknek is, mert azok tarsolyában sem ennivaló, hanem nekünk szánt lövedékek puffadoztak.

    Mi az eligazítás a nagy télre?

    1.   Azokhoz, akik a koldusország dúskálói, az volna a kérésem, csapolják le a bűnös bőséget szenvedő honfitársaik javára. Szent Szeverin, a népvándorlás viharának apostola, amikor befagyott a Duna, megakadtak a gabonaszállító hajók és Faviana (Bécs) városában kitört az éhínség, megtudta, hogy egy Prokula nevű gazdag asszony nagymennyiségű gabonát rejteget, hogy majd a legnagyobb ínség idején adja el uzsora-áron. Elment hozzá és felelősségre vonta:

    „Miért lettél nemesi származásod ellenére fösvénység rabszolgája? Nem tudod-e az Apostol szavából, hogy ez bálványimádás?… Szállj magadba! Ha kiosztod azt, amit gyalázatosan elrejtettél – míg Isten gyermekei éheznek –, többet segítesz magadon, mint a szegényeken.” Az asszony megrendült és kiosztotta gabonáját. S az Úr, aki a fukar szívet is meglágyítja, a Duna jegét is megolvasztotta. Mire az asszony gabonája elfogyott, megérkeztek a hajók. /2/

    2.   Akiknek nagy szívük van, de kicsi a készletük, azoktól azt kérem az irgalmas Jézus nevében, Szent Erzsébet történelmi üzenetével:

    Kenyeredet az éhezőkkel és szűkölködőkkel együtt egyed, ruháiddal pedig fedd be a mezíteleneket (Tób. 4, 17). Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek élelmiszerei vannak, hasonlóképpen tegyen (Lk. 3, 11). Lesz még nehezebb napunk, mint most van a szűkölködőknek. De azt a napot itt, most, ezen a télen intézhetjük el a szegény felebarátokkal: Jöjjetek, Atyám áldottai, bírjátok a világ kezdetétől – különösen 1945-46 telén – nektek készített országot, mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek – folytatni lehetne: szomorú voltam és vigasztaltatok.

    Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebbek közül cselekedtetek, nekem tettétek (Mt. 25, 34-36; 40)

    A legkisebbnek; jaj, de kicsinyek lettünk, de az Úr Jézus kicsinyei lettünk mi, éhező, mezítelen, beteg, fogoly, szomorú magyarok.

    De soha ilyen közel nem voltunk az üdvösséghez, az Úr Jézushoz:

    Alamizsnáink, mint Cornelius századoséi, emlékeztetőül szállnak fel az Isten színe elé (ApCsel. 10, 4).

    Édesanyák, akiknek áldott szeretetében egy-egy család boldogan fürdik, tágítsátok szíveteket, terjesszétek ki kezeteket túl a családon! Nagy leányok és gyermektelen özvegyek, a nemzet szomorú telén legyetek melegszívű, szellemi édesanyák! És mindenki, pap, tanító, jogász, hivatalnok legyen a szellemi anyaság zászlóvivője a viharban, a kietlen télben vergődő magyar életben.

    Mikor Szent Erzsébetet a magyar urak keserű sorsban találták, hívták haza, nem jött haza, mert több a szegény Türingiában, mint a gazdag magyar földön; ma nem mondd ezt, Szent Erzsébet, mert nem volna igazad és a jóság a legnagyobb igazság. Gyere haza kedves Szent Erzsébet. Van nyomor, állj az irgalom – sereg élére.

/A fővárosi Karitász Szent Erzsébet ünnepélyén a Ranolder-intézetben./

/1/ Freher Germ. r. Script. T. I. pag. 482.
/2/ Schütz: Szentek élete. I. 39. l.    

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf