Merényi Gyula: Eljövendő nótás magyarság

Fekete sorsok szirtjei között
Zúgató, rangos vér, bús, beteg
Szilajjal sodró patakok
S rajt örök nótát őrlő kínais
Imamalom: a kedvetek.

Már azóv nyarában is álltak
S buzgó nóták piros malasztját
Azótás életekben őrizik
Mind dalolóbban, a véretek mennél
Feketébb bánatok dagasztják.

Csak azért kedvvel zúgott a vér
Át százados átkon, baj-verésen,
Sok, sok cifra bűnét a múltnak
Leimádkozta a dalmalom
Panasszal vagy daccal, merészen.

Legigazabb magyar imádság:
Nóta, szép zengő, boros, bomolt,
Levezeklettél ezer évet,
De azóta, hajh, más az Isten
S az ősi templomod leomolt.

Nincs tovább úri, kényelmes vezeklés:
Míg szállnak a nótás imák
Heverni hasztalan-pazarló,
Bús véred gyönyörű partjain
S szívni kékellő álompipát.

Új ima kell, mert új az Isten,
Nótából, bor s bánatból elég.
Mászás akarások zsilipjét
Duzzassza gazdag, rangos véred
Hajtva tettes sorsod kerekét.

Nagy tevések győztes tornyai
Kellenek s az ár fölé hidak,
Hídjai a testvériségnek…
Rajt eljövendő, nótás magyarság,
Mindvalahábbnál szebb, vígabb.