Csighy Sándor: Bujdosó dala

Utat nyitok a tavasznak,
lépjen be
gyöngyvirággal, orgonával
fészkembe.

Eddig a gyász nyitott benne
virágot,
minden szála csak bánatot
virágzott.

Ma a hajnal rózsa-ujja
simogat:
szabad reggel zengő hangja
hívogat.

Eldobom hát a búbánat
dudáit,
neki vágok s meg sem állok
Budáig.

Jelentkezem ott a magyar
királynál,
kinek fején a legszentebb
szivárvány:

Szent Koronánk drága fénye
ott ragyog…
Gyertek velem, kövessetek
magyarok.

Magyar égen fényes csillag,
szent csoda:
ezeréves édesanyánk
vár oda.

Bárhol vagytok a világon,
üzenem:
minden kiég, honszerelmünk
tüze nem.

De, ha mégis vannak, akik
haboznak,
a Hortobágy azt üzeni
azoknak:

kik elhagyják hazájukat
kincsekért,
azoknál egy fűszála is
többet ér.