Juhász Árpád: Riadó

Hozzád kerestem az utat,
de megmérgeztek a kutak,
ha szomjas voltam s ittam.
Kerestelek, kutattalak
s még ezer véres perc alatt
sincs nékem itt, ki itt van.
Melletted álltam: hasztalan!
Mondatból eltévedt alany
voltam melletted én csak.
S ha elfutott a gyorsvonat,
szél hozta vissza hangodat,
a móka szél még csélcsap.
Néha szaladtunk együtt is,
mert olykor néma eskü visz
két embert ölelésre.
De kést szúrt a szívembe – jaj:
egy fáradtan sikló sóhaj,
hogy jegyét belevésse.

Már leszakadtak a karok
s most mégis vetni akarok,
szántani és aratni!
Hallod (?): éjjel a háztetőn
nem szélkakas, az én velőm
süvölt. S a föld ma annyi
dobbanást zúg morajba itt,
hogy fölkapja a karjaid
száz újabb ölelésre.
Látod (?): a fáknak vére van,
nem sírom rájuk énmagam
omlott inakkal mégse.
Üszkös bús barikádokon
múltammal vagyok már rokon
s jövök zászlósan újra.
Völgyekben zúg érted az ár,
egy szegénylegény, rossz tatár
a riadót fújja.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf