Sík Sándor: Ma élünk még
A század méhe mélyről háborog.
Uralkodnak új diktátorok.
Az Országházán veres lobogó.
A pincében sok csendes lakó.
Kassa piacán vörös már az őr.
Jön a Szovjet a Kárpát felől.
Új király ül a Dunapalotán,
S az Egyetemen új tudomány.
A főnökünk egy faragólegény,
Töltött pisztoly mind a két kezén.
Szeme villogja, hogy elmebeteg.
Vacsoránk két hónaposretek.
Féltízkor fénynek ki kell hunynia.
Lenn, urunknál, áll az orgia.
Most ellenforradalmár a nevünk,
És egymással nem beszélhetünk.
Ma élünk még: nincs más helyünkbe még,
De a sorsunk ki van mondva rég:
Szentségeid ha nem hajítod el,
A nap alatt nincs számodra hely.