Herczeg Ferenc: A szerződések szentsége

Vannak a nagypolitikának titokzatos jelenségei, melyeket mink a polgári eszünkkel semmiképpen sem tudunk megérteni. Például: hogyan hihették komoly államférfiak, aminők a párizsi békeszerzők voltak, hogy a lefegyverzett Németország fegyvertelen marad akkor is, ha erre már nem tudja senki sem kényszeríteni?
   Vagy: hogyan gondolhatták a szóbanforgó államférfiak, hogy Ausztria, ha megfosztják ősi uralkodóházától és elválasztják a nem-német tartományoktól, melyeknek hatalmát és gazdagságát köszönhette, szóval: ha életképtelen néptorzót csinálnak belőle, nem fog előbb-utóbb a Németbirodalom vonzási körébe jutni?
   És végül: miért hitték az urak, hogy Magyarország valaha is bele fog nyugodni ezeréves területének megcsonkításába és a magyarok millióinak elvesztésébe, mikor pedig már az iskolában tanulták, hogy az elmúlt száz esztendőben olaszok, franciák, németek, görögök, lengyelek, románok, szerbek és bolgárok föltették az egzisztenciájukat arra, hogy a fajtestvéreikkel egyesüljenek.
   A diplomáciai kontármunka, mellyel Párizsban megnyomorították Európát, leginkább arra a kezdetleges igazságra vezethető vissza, hogy egyik nép sem képes arra, hogy belegondolja magát a másik helyzetébe. A népek nem hiszik el, hogy másfajú embertársaik is úgy gondolkodnak és éreznek, mint ők maguk és egyikük sem akarja megérteni, hogy ami neki lealázó és elviselhetetlen volna, az nem lehet normális életatmoszférája a másiknak. Ha nemi életbölcsesség, vagy akár csak életismeret érvényesült volna a nagypolitikában, akkor Párizsban nem építették volna jövőjét emberileg képtelen föltevésekre és világrészünk története a békekötések óta nem volna a kínos és ijesztő meglepetések láncolata.
   Úgy látszik azonban, hogy az erős nemzeti érzéstől fűtött népek – és ma melyik nem ilyen? – a nárciszizmus egy nemének áldozatai: csak önmagukat látják és más népekről éppen csak annyira hajlandók tudomást venni, amennyiben azokat a saját céljaik szolgálatában tudják állítani. Ha két nép érdekei keresztezik egymást, akkor ebben mind a ketten Isten és az emberiség, vagy legalább is a béke és a művelődés ellen elkötetett merényletet látnak.
   Most szinte komikusnak találjuk azt a meglepetést, melyet a hatalmak a német „szerződésszegések” miatt éreznek, vagy szimulálnak. Meggyőződésünk szerint éppen az volna meglepő, ha a hatalmi gépezet, melyet a párizsi békeszerzők oly nagy buzgalommal és oly kevés értelemmel összetákoltak, zavartalanul működnek. Az ő egész rendszerük a természetes erőviszonyok meghamisításából, a csúcsára állított piramis elméletéből indult ki. A hazugság világának belső ürességei most már egymásután nagy dörömböléssel összeomlanak és megremegtetik Európa talpa alatt a talajt. Hogy azonban a békeszerző államférfiak mindebből semmit, de éppenséggel semmit sem láttak előre: ez az, amit polgári ésszel bajos megérteni.
   Szinte szánalmas az ideges kapkodás és bizonytalanság, mellyel Európa a német meglepetéseket fogadta, melyek a valóságban nem leptek meg már senkit. Úgy látszik, erőhatalommal már nem lehet megakadályozni vagy megtorolni a „szerződésszegét”, tehát erkölcsi tankokat és morális bombavetőket vonultatnak fel.
De mit akarnak most megint a szerződések szentségével, mikor azoknak parafálása óta egyebet sem tettek, mint hogy kivonták magukat azoknak kényelmetlen rendelkezései alól? Nincs például a kisebbségi szerződésnek olyan szakasza, melyet a dunavölgyi hadinyerők napról-napra cinikus nyíltsággal meg nem szegtek volna. Tették ezt pedig nagyhatalmi protektorátus alatt, sőt nagyhatalmi bíztatás alapján. Nem felejtettük el, hogyan fűtötte Barthou külügyminiszter az őrjöngésig a minden erőszakosságra kész bukaresti sovinizmust. És most nemzetközi morálról írnak és szónokolnak?
   Feltételes morál azonban nincs. Az olyan etika, mely az erősek kényelmét szolgálja, de láncon tartja a gyengéket, alantasabb a nyílt erkölcstelenségnél, mert ez legalább nem képmutató. Aki a román megszállás idején rendjében valónak találta a védtelen Magyarország szégyenletes kirablását, aki helyeselte a megszállott területek földbirtokos osztályának pőrére vetkőztetését, aki jóváhagyta a magyar kultúra rendszeres irtását, az hivatkozzék az ököljogra, de hagyja békében az erkölcsi szempontokat, mégha görcs állott is az öklébe.
   Mi azokból a durva tévedésekből és súlyos csalódásokból, melyekkel a világ urainak politikája járt, azt a tanulságot szeretnők levonni, hogy Magyarországnak fokozott óvatossággal kell a hajóját kormányoznia. Ne bízzuk a sorsunkat olyan révkalauzokra, akik eddig még egyetlen zátonyt sem tudtak elkerülni. Ne feledjük: ami a nagyoknak csak kudarc, az nekünk katasztrófa lehet. Kizárólag csak magyar politikát szabad folytatnunk. Barátai legyünk mindenkinek, aki barátsággal közeledik hozzánk; ellenségeket senki kedvéért ne szerezzünk; egyébként pedig rendületlenül álljunk meg a béke, az igazság, a népek egyenjogúságának alapján. És várjuk meg, mikor üt a magyarság órája.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf