Mentes Mihály: Az imádság

Szavak, ti rossz gebék, lusták, szárnytalanok,
Korbáccsal ösztökél lelkem: siessetek.
Érzések, vágyaim, repülő gyors sasok,
Imámnak szárnyakul mily lassú követek!

Villanó gondolat, te is elcsavarogsz
S mire az Úrhoz érsz, hány hosszú pillanat.
Jöjj, ó te vidd imám s tapadj meg a szívén,
Áldott odaadás. Vigy egész magamat.