Csighy Sándor: A magyar sors
Állhatok kincsek halmazán,
árvább vagyok a madárnál,
nincsen fészkem, nincsen hazám.
Dallal van tele a lelkem
s bujdosásra kárhoztatva
könnyeimmel sárba ejtem.
Ami régen dalra hangolt,
magyar szellő csókolása,
minden, ami fény, arany volt,
ma szakadt húr, tört hegedű…
Magyar vagyok s a magyar sors,
keresztet vinni egyedül.