Mentes Mihály: Isten a kaptár

És hogyha nem szólsz, akkor is,
Ha sírni engedsz, akkor is,
Ha békét nem hagysz, akkor is,
Ha funom kell Tetőled, akkor is,
Ostorral sújtasz, akkor is,
Haragosan nézel rám, akkor is,
Ha eltaszítasz, akkor is,
Mindig és örökké,
Kínban, gyötrődésben, sötétségben,
Tűzben, vágyban, szenvedésben,
Életben és halálban,
Pokolban, vagy mennyországban
Tudom, hiszem és vallom,
Sikoltó jajjal hirdetem,
Hogy senki, senki, senki nem kell nekem,
Hogy semmi, semmi, semmi nem kell nekem,
Csak Te kellesz,
Csak Téged kereslek, Téged szeretlek,
Csak Téged akarlak.
Mert ha van is boldogság, öröm máshol,
Olyan az, mint csöpp méz,
Melyet nagy üggyel-bajjal
Keservesen szed a kicsi méh
Egyetlen kis virágból.
Az én lelkem mohón,
Szomjasan és éhesen
Csak vár, csak vár.
És hogyha nem szólsz, akkor is,
Ha ostorral sújtasz, akkor is,
Haragosan nézel rám, akkor is,
Ha eltaszítasz, akkor is
Itt áll és visszajön,
Nem kell neki más öröm,
Csak vár, csak vár,
Tégedet akar
Mert Te vagy a nagy,
Mézzel tele kaptár.